2. Barna Berni írásai
Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.




Törékenység és ítélet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben. Ezt az ítéleteink és az elképzeléseink szerint tesszük. Felépítünk bizonyos várakat a hiteinkből, amelyekről azt hisszük, hogy örökre védelmet jelent.

olvass tovább

Magunkra vagyunk hagyva

Magára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.

olvass tovább

Miért csesszük el?

Az-az igazság, hogy nem akarom megmondani a frankót, mert hiába írtam egy szakkönyvet a témában, nem vagyok még én sem tökéletes. Ha az lennék, egy boldog házasságban élnék, nem nyűglődnék azzal, hogy megértsem az emberi kapcsolatokat.

olvass tovább

Mindenki ugyanazt keresi

Akárki, akármit mond, valójában mindenki ugyanazt keresi. Egy mindent vivő szerelmet. Ezt keresik szívük mélyén a biztonsági játékosok, a realisták, az idealisták, a menekülők, akik megmagyarázzák, akik azt mondják nem akarják és akik nem hisznek benne. De valójában mindenki ezt keresi. Valamit, ami kiránt, ami új életet lehel belénk, valamit, ami átír, megszüntet, újraír valamit, ami olyan mint az élet vize.

olvass tovább

Különbségek vannak a generációk között kapcsolati szinten

Van valami, amiről régebben akarok már írni. Arról, hogy milyen érdekes különbségek vannak a generációk között kapcsolati szinten is. Nyilván nem lehet általánosítani, de elég sokat foglalkoztam ezzel a második könyvemben is, ahol történelmileg és szociológiai szempontból is végigjártuk, hogy miért borultak fel a női- férfi szerepek és miért vadultunk el a kapcsolatainkban.

olvass tovább

Azt mondják, hogy farkastörvények uralkodnak a világunkban. A gyengéket megeszik.

De valóban nem is tudjuk igazán mi az ami ebben a tételben működik. Mi a gyengeség? Mitől lesz valaki erős? Mik a farkastörvények? Nyilván ennek is van egy látható és felszínes és egy mély, sokak számára láthatatlan szintje. A felszínes az az, hogy ha nem harcolsz, védekezel, válsz a többség által gyakorolt minták követőjévé, akkor elveszel, mert felfalnak az önzőséggel, a kihasználással, az érdekek követésével. Az, hogy ha te magad nem azt az aspektust követed, hogy semmi sem számít, csak te. És az amit érzelmileg, vagy fizikailag megszerzel.

olvass tovább

A férfi, aki rossz nőt nem szeretett

Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.

olvass tovább

Láthatatlan szálak, gubancok, csomók

Azt hiszem, az egyik legnagyobb modern kori károsodásunk, hogy nem akarunk tudomást venni a ránk ható láthatatlan tényezőkről. Ez alapvetően ad egy teljes elszigeteltség érzést és megmagyarázhatatlan magányosságot. Az a hit, hogy vagyunk mi, az-az a testünk, és nem veszünk tudomást a minket ért egyéb hatásokról, az életünk történéseit teljesen megmagyarázhatatlanná teszik - és mivel úgy vagyunk felépítve, hogy ha kapunk választ és megértünk dolgokat, képes feloldani minket- a válaszok nélküliség szorongásban és kilátástalanságban tart.

olvass tovább

Az Egyetlen. Tegyetek azért, amiért érdemes!

Évekig dolgoztam a máz levetésén annak ellenére, hogy körülbelül mióta az eszemet tudom, mindig igyekeztem játszmák és álarcok nélkül élni, de lássuk be az igyekezet itt nem elég . Sem az akarás sem a tuti módszerek nem fogják ezt helyetted kidolgozni belőled. Ugyan is ebben szocializálódtál. Ebbe születtél és ennek komoly oka van. Megtanultad a játszmázást, megtanultad valamilyennek mutatni magad. Beléd nevelte a kultúra amiben felnőttél a legfőbb szabályokat, ahhoz, hogy a közösség tagja lehess.

olvass tovább