Aki szeret, az jelen van

Mit az, hogy jelenlét? Az, hogy jelen vagy az életemben. Nem fizikai jelenlétre gondolok, és nem arra, hogy a lelkünk már régen nem kapcsolódik, de te mégis maradsz, mert gyáva vagy borítani, a testedet elhordani a közös életterünkből. Ez nem jelenlét. Ez csak kényszer, opció, jelenleg nincs jobb nálam. Ezért járkálsz lábujjhegyen a kiüresedett kapcsolatunk csendjében, nem vagy jelen, csak úgy viselkedsz.

olvass tovább

Köszönöm, hogy összetörted a szívem, mert így erősebb lettem, mint valaha voltam

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön majd az a nap, amikor végre kimondom, hogy köszönöm neked. Soha nem gondoltam, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy túléljem azt a káoszt, amit az életemben okoztál. Akkoriban azt gondoltam, hogy annyira mélyen bent ragadtam a soha véget nem érő nyomorúságban, hogy soha többé nem talál rám a boldogság.

olvass tovább

Két kézzel szorítani – mégis elengedni

Úgy útra kelni, hogy szeretet van, kötődés van, kapcsolat van, leírhatatlan. Mert még eszed ágában sincs elengedni, mert még túl kedves a szívednek, számodra: igaz, rég nem válik javadra. Így mintha betonba lenne temetve a lábad, emeled előre, lépésre szánva magad, miközben szorul a szíved, nehéz a lelked.

olvass tovább

Amikor megtalálod a társad

Vajon tényleg létezik az igazi társ? Csak egyetlen igazi társ létezik? Egyszer majd eljön fehér lovon vágtatva és bekopog? Vagy egyszer csak ott áll előttünk és az a cipellő, csakis rá fog illeni? Szüksége van a segítségünkre, hogy megtaláljon vagy ez elrendeltetett? És mennyire igaz az az elmélet, hogy manapság félünk az intimitástól?

olvass tovább

Alárendelve egy kapcsolatban

Egy ideális kapcsolatban megszűnik a „te” meg „én”, és „mi” válik belőlünk. A hosszan tartó, jóban, rosszban egyaránt kiállunk egymásért „mi”. Egymás részeivé, szokásaivá és életévé válunk. Ennek jó dolognak kellene lennie, ahogy két ember kapcsolódik egymáshoz, egymásért élnek és együtt alkotnak újra valamit.

olvass tovább

Az élet csak tükröt tart – A választás mindig a tiéd

Régen érteni akartam, hogy miért gyűlnek felhők a fejem fölé, miért nem sikerülnek bizonyos dolgok, és miért érzem egyedül magam. Kerestem kívül a válaszokat, az okokat. Régen azt a bizonyos másikat és a többieket akartam megérteni. A mondatokat, a mozdulatokat, még az arckifejezéseket is elemeztem. Elvesztem másokban, és egyre jobban eltávolodtam önmagamtól.

olvass tovább

Ha egyszer bezárom az ajtót, az végleg bezárul

Lehet, hogy nem értesz velem egyet, az is lehet, hogy lekicsinylően mosolyogsz, de én ragaszkodom ehhez. Egy kapcsolatban két ember van, mindkettőnek helyt kell állnia benne. A szabályok, határok, ritmus és feladatok teljes mértékben a pár sajátjai, de sok mindenben az összes pár egyezik, szerintem a kommunikáció is köztük van.

olvass tovább

Magamat láttam meg a szemeidben

Sétáltam az utcán, és én voltam a szerelmes pár velem szemben. Mindkettejük egyszerre. Az, aki kicsit jobban szereti a másikat, és az, aki valójában még magát keresi. Én voltam a kislány a zebránál, aki csillogó szemekkel nézett fel az Édesanyjára. És az Anya, aki látta őt felnőni, aki az egész világot meg akarta neki mutatni. A veszekedő pár a boltban, a sértett és a védekező egyszerre. Én voltam a keservesen síró csecsemő, és a magányosan olvasó, fáradt férfi. Mind én voltam, vagyok, vagy leszek.

olvass tovább

Amikor az utolsó vonat is elmegy

Attól a naptól kezdve, hogy akkor hirtelen megint eltűntél, mint Zrínyi a ködben, egyik napról a másikra, nem törődve, hogy mit okozol ezzel, napokon, heteken át próbáltam rájönni az okára, vajon megint miért? Majd csoda történt.

olvass tovább