Talán egyszer

Fekszem az ágyban, fekszem a fürdőkádban, ülök a buszon, futok, de csak jár, és jár az agyam. Folyamatosan kattog. Hiszen tenni nem tudok semmit. Pedig úgy szeretnék kiállni az út közepére, és torkom szakadtából csak üvölteni, és egy pillanatra megállítani az időt. De sajnos nem tehetem.

olvass tovább

Ha már érzelmileg is felnőttél

Fájni fog. Lesz olyan, hogy bármerre nézel, ugyanaz a sztori köszön vissza rád, és nem fogod érteni, hogy miért. Lesz olyan, hogy hiába rángatod, hiába hiszed azt, hogy az a te ajtód, egyszerűen nem fog kinyílni és a kulcsod is beletörik a zárba. De egy idő után már nem fogod magad mindenért hibáztatni. Egy idő után érzelmileg is felnősz.

olvass tovább

Csalódás voltál

Minden ismerkedés olyan izgalmas és vibráló, az ember kicsit megkergül és elveszti a totális realitásérzékét. Minden gondolatot lefoglal a kiszemeltünk és az agyunk sorban filmeket pörget, melyeket vágyaink írnak.

olvass tovább

Miről szól az élet?

Azt mondták bárki lehetsz, bármit álmodsz, a tiéd lehet: most mégis a számlák tetején ülve vakargatod a fejed, elmélkedsz, hogy erről szól az élet? Fogadok, hogy te is álmodtál valamit, hogy a lelked mélyén van egy féltve őrzött látomás, amit bár leporolsz néha, mégis mindig visszateszed a polcra.

olvass tovább

A szerelem nem folytonos vihar

Sokáig azt hittem, hogy a szerelem leginkább egy viharhoz hasonlítható. Talán túl sokszor láttam a Vicky Christina Barcelonát, talán saját magammal szúrtam ki, amikor úgy idealizáltam a kapcsolatokat, mint valamit, amiért mindig küzedni kell. De rájöttem arra, hogy meguntam folyton küzdeni. Belefásultam. Egyszerűen nem akarok már mást, csak békét a vihar helyett.

olvass tovább

Nem vihetlek a hátamon Téged is

Menni szeretnék, neked pedig módodban áll velem tartani. Felkínálom a kezem, hogy fogd, hogy együtt menjünk. De félre ne érts! Az én lépéseim is súlyosak, nem tudlak magam után húzni, nem tudlak a hátamon vinni, és hogyan tolhatnálak magam előtt, ha egyszer meg sem erőlteted magad?

olvass tovább

Érzések nélkül félig élsz

  • 2019. július 18.

Hibákat-hibára halmozunk, ha érzelmekről van szó ez tény, de talán ezek a hibák kellenek pontosan ahhoz, hogy meglássuk a másik valódi arcát, és persze olykor a sajátunkat is. Mert, ha valami igaz a világban, akkor az az, hogy a tetteink határoznak meg minket, nem pedig a kimondott szavak.

olvass tovább

Ha csodálatos vagy, miért hagynak el?

Nincs ember, akit ne tesztelne le az élet, hogy mennyire hisz magában, mennyire is áll önmaga oldalán. Tudod miről beszélek, ha utasítottak már vissza, aláztak már meg, hagytak már el, éreztették veled, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz és nem kell az sem, amit adni tudsz. 

olvass tovább