6 régimódi randizási szokás, ami újra divatba kellene hozni
Néha bizony elcserélnénk a mostani korszak játszmázását a ’70-es évek romantikájára. De mik is azok a dolgok, amiket ma is nagy becsben tartanánk? Lássuk csak!
olvass továbbNéha bizony elcserélnénk a mostani korszak játszmázását a ’70-es évek romantikájára. De mik is azok a dolgok, amiket ma is nagy becsben tartanánk? Lássuk csak!
olvass továbbPárkapcsolatra vágyunk és annak minden tartalmára amilyen gyorsan csak lehet. Az a szomorú helyzet, hogy az „instant” szelleme, már a kapcsolatainkba is beférkőzött, és ha ez önmagában nem lenne elég baj, ezt megsózza az is, hogy már a megismerkedésünk pillanatától kezdve, úgy lépünk a másik felé, mintha az ellenségünk lenne, akit le kéne győzni, és komoly játszmázási hadműveletekbe kezdünk, annak érdekében, hogy ne mi kerüljünk ki vesztesként.
olvass továbbAz érzelmi érettség nem valami misztikus fogalom. Nem jelent játszmázást, taktikázást, párkapcsolati csatározást, vagy hatalmi harcot. Nem viselünk álarcot, kendőzetlenül, kitakart lélekkel állunk egymással szemben, bármilyen szelek fújják körbe a világunkat. Ahol játszma van, ott nem beszélhetünk szerelemről, vagy intimitásról.
olvass tovább„Ne mutass túl sok érdeklődést, mert azzal túl nagy hatalmat adsz neki.”- mondta a napokban az egyik barátnőm. Persze ez az elképzelés jogosnak tűnhet, de vajon tényleg mindig így kellene, hogy legyen? Folyton azon kellene kattognunk, hogy éppen melyikünk áll nyerésre, és aszerint húzogatni a strigulákat?
olvass továbbA kezdetektől fogva el volt várva a nőktől sok minden. Legyenek anyák, legyenek a család lelkei, legyenek háztartásvezetők, legyenek jó feleségek már akár nagyon fiatalként. Ez, az évek és a korszakok előrehaladtával változott, mássá alakult.
olvass továbbÉvekig dolgoztam a máz levetésén annak ellenére, hogy körülbelül mióta az eszemet tudom, mindig igyekeztem játszmák és álarcok nélkül élni, de lássuk be az igyekezet itt nem elég . Sem az akarás sem a tuti módszerek nem fogják ezt helyetted kidolgozni belőled. Ugyan is ebben szocializálódtál. Ebbe születtél és ennek komoly oka van. Megtanultad a játszmázást, megtanultad valamilyennek mutatni magad. Beléd nevelte a kultúra amiben felnőttél a legfőbb szabályokat, ahhoz, hogy a közösség tagja lehess.
olvass továbbNem, nem kezdek el azon sírni, hogy nagyanyáink idejében minden milyen rózsaszín lehetett, és valószínűleg nem is fogok elvonulni az elefántcsonttornyomba se, ahol majd a következő X évemet töltöm. Egyszerűen csak nem tudok megbékélni a mostani normákkal.
olvass továbbSajnos nem nehéz bedőlni ezeknek a cseleknek, hiszen a nárcisztikus emberek bármit megtesznek annak érdekében, hogy ők legyenek a figyelem középpontjában. A nárcisztikus szót szinte mindenkire ráaggatjuk, aki a kelleténél jobban előtérbe helyezi magát, azonban ez így nem teljesen helyes. A nárcizmus egy mentális betegségként is azonosítható, ugyanis aki ilyen személyiségjegyekkel rendelkezik, hiányt szenved empátiában, és ez nagyon sok mindenben kiütközik.
olvass továbbNéha bizony elcserélnénk a mostani korszak játszmázását a ’70-es évek romantikájára. De mik is azok a dolgok, amiket ma is nagy becsben tartanánk? Lássuk csak!
olvass továbbAz emberek manapság már úgy kezelik a kapcsolataikat, mintha létezne egy külön tanulási folyamat arról, hogyan is kell a magánéletükbe belevinni a játszmákat. Amely aztán évről-évre egyre precízebb módon épül bele a mindennapokba. A kérdés az, hogy vajon tudunk-e még játszmázás nélkül fenntartani érzelmi dolgokat? Vagy már mindent ez tart életben?
olvass továbbKorábban volt egy olyan teóriám, miszerint az érzelmek tisztasága pont abban rejlik, hogy egyenesen kiadjuk, mindenféle olcsó játszmázás nélkül. Később, ahogy telt az idő és persze nőtt a tapasztalatok száma, rádöbbentem koránt sem ilyen egyszerű ez a történet. De vajon miért is hazudunk sokszor a másiknak (vagy másoknak) az érzelmek tekintetében?
olvass tovább