Amikor új szintre kerül az életem

Azt hiszem, hogy őszintén kijelenthetem, hogy most vagyok jó helyen. Nem fizikailag, sokkal inkább lélekben érzem ezt a fajta jóságot. Ha sarkalatosan szeretném nézni a helyzetet, be kell, hogy lássam, hogy eddig is itt voltam, csupán a lelkem volt rossz helyen.

olvass tovább

Megbocsátás

Néha hiába mondjuk ki, hogy megbocsátunk, egyszerűen nem érezzük a szívünkben ezt az irgalmi állapotot. A megbocsátás egy hosszú folyamat, amelyben a léleknek meg kell küzdenie az őt ért sérelemmel.

olvass tovább

Soha életemben nem bocsátom meg!

Ezt egyszerűen képtelen vagyok megemészteni, feldolgozni, majd elengedni és elfelejteni. Főleg te nem kapod meg ezt tőlem – nem lesz olyan pont az életemben, amikor békét lelek, és a szemedbe nézve azt mondom, hogy figyelj, igazából mindegy: már értem, másképpen és máshonnan nézem, többé már nem a részem. Elengedtem, és szeretném, hogy többé téged se emésszen, költözzön közénk végre béke. Na, ez az, amit te nem érdemelsz meg.

olvass tovább

Te most tényleg hátat fordítasz nekem?

Az élet olyan kegyetlenül tud bántani. Megannyi teherrel szór meg, ami alatt roskadoznak az acél lábaink. Szívós, erős, kitartó lábak ezek. Bírják a strapát, egészen addig, amíg a lélek fel nem adja. Mert a lélek a hajtóerő, amit ha támadás ér, hiába vannak acélból a lábak, elgyengülten vonszolják csak a testet.

olvass tovább

Melletted magányosan

A csend körbe vesz, szinte érzem a nyakamon a szorítását, fullasztó hatalmát. Valaki felelete megment ettől az árnytól? Vagy magam keltettem életre ezt a lélekölő magányt, és én is ölhetem meg? Az én kerítésem fala túl magas, hogy ide ember sem téved, hogy megpróbálja megmászni?

olvass tovább

Miért nem érzel igazán?

Nagyon egyszerű a válasz. Azért mert nincs helye benned a mély érzéseknek. Azért, mert bár azt hiszed vannak valós érzelmeid, de ezek valójában nagyon ritkák, és arról ismered fel őket, hogy megrendítő és átalakító erejük van.

olvass tovább