Mesélj egy kicsit erről, úgy hallottuk igazi Love story a tiétek!
Nem tudom mennyire love story, de középiskolás koromban ismerkedtünk meg, a barátnőmmel tartottam a randevújára ahova szintén kísérőként érkezett ő is. A barátnőmék pár hónap múlva szakítottak, mi viszont máig együtt vagyunk és van három gyönyörű gyerekünk. Akkor persze egyáltalán nem gondoltam, hogy egyszer majd ez lesz abból, hogy a barátnőmet elkísérem egy randira…
Pedig a karriered szempontjából sem elhanyagolható ez a szerelem…
Tulajdonképpen nem akartam divattervező lenni, művészeti iskolába jártam, mert imádtam rajzolni és szép anyagok között lenni, de a ruhatervezés felé csak később fordultam. Igazából az egész úgy indult, hogy a férjem, elnyerte a Francia kormány tanulmányi ösztöndíját Párizsban. Én csak azt tudtam biztosan, hogy nem akarok egy évet nélküle tölteni, ezért addig nem nyugodtam, míg a MOME-n egy eredetileg formatervező karon kiírt pályázatot - gyakorlatilag francia nyelvtudás nélkül - sikerült nekem is elnyernem és így vele mehettem. Persze intenzíven jártam franciaórákra, heti öt alkalommal a Francia Intézetben, de képtelenség lett volna ilyen rövid idő alatt középfokú nyelvvizsgát letenni. A vizsgáztató tanár viszont látta rajtam az elszántságot és valószínűleg tudta, hogy majd kint megtanulok és átengedett. Így meglett a hiányzó nyelvvizsga papír, én pedig a ruhatervező szakon találtam magam Párizsban.
Ezt nyilván felsőfokú nyelvtudással sem lett volna egyszerű elvégezni. Mégis hogy csináltad?
Szerencsére itthon nagyon nagy hangsúlyt fektettek a művészeti suliban a rajzolásra, ez volt mindennek az alapja, a leginkább erős művészeti képzés. Párizsban viszont sokkal inkább a tervezői szemlélet domborodott ki. Megtanultam az emberi tested 3D-ben szemlélni és köré alkotni a ruhákat. A jó szakmai alap és a francia hatás ekkor került nálam a helyére. Ez az egy év elég erős nyomot hagyott, kikristályosodott mit szeretnék, és mikor hazajöttem, szakcserével megoldottam, hogy ruhatervezést tanulhassak tovább, és már ezen a szakon diplomáztam.
Hogyan tervezel, hogyan inspirálódsz?
Olyan nagyon ritkán van, hogy úgy ülök le: „na, most akkor tervezek”. Igazából mindenhol és mindenből tudok inspirálódni, akár most is, például ez a tapéta nagyon szép, megjegyzem, és ki tudja mi lesz majd belőle. Mindenhova jegyzetelek, firkálok, ha valami az eszembe jut. Ha nincs kéznél más, a telefonomba is bele szoktam írni az ötleteimet, benyomásaimat.
És hogyan készül el egy kollekciód?
Egy kollekciónak mindig vannak fix pontjai és vannak ötletek, amiket elraktározok, mert még korai, nem trend. Egy kollekció nálam három részből áll: az első a basic – ezek alap, klasszikus darabok, amiket minden évben meg kell tervezni, persze mindig picit máshogy. A második az aktuális trendeknek megfelelő rész, amiben az a nehéz, hogy van egy kialakult stílusod, amit vár tőled a közönség, nem lehet gyökeresen mást alkotni, különösen esküvői ruhák esetében nem. Én úgy képzelem el ezt, mintha egy spirálon próbálnék folyamatosan feljebb kerülni és megújulni, ami a szakmában töltött hosszabb idő után különösen nagy kihívás. A harmadik rész a kísérletezés, igazából ebben élem ki magam. Ebbe a részbe olyan ruhákat is merek tervezni, amikre lehet, hogy még nem érett meg a közönség, de mégis előremutatóak. Túlságosan persze nem szabad előreszaladni, pl. 5-6 éve jelent meg az első pamut csipke, készítettem belőle egy ruhát, ami akkor teljes bukás volt. Ma viszont újra a vintage korszakot éljük, szinte mindenki ezt keresi. Másik jó példa erre az idei bemutatónkon szereplő virágmintás selyem organza esküvői ruha.
Nem félsz, hogy egyszer elfogy az ihlet?
Megfordult a fejemben, persze, hogy akkor mi lenne, de egyelőre inkább túl sok ötletem van és még egyet-egyet is nehéz elengedni. Az esküvői divat alapvetően lassabban változik, de nagy hatással vannak rá például a mozifilmek, lásd Gatsby őrület, vagy videoklipek is, pl. ilyen volt a Gun’n’Roses híres November Rain című klipjében szereplő elöl rövid hátul hosszú esküvői ruha. Aztán vannak híres emberek, ikonikus esküvők, amik teljesen új dolgokat hoznak divatba: például Katalin hercegnő esküvője előtt elképzelhetetlen volt a hosszú ujj, mindenki pántnélküli ruhát keresett, azóta viszont töretlen ennek az elegáns megoldásnak a sikere.
Neked kik a kedvenc esküvői ruhatervezőid?
Esküvői ruha terén Vera Wang és Jenny Packham az abszolút kedvenceim, bár Jenny legutóbbi két kollekciója pont nem tetszett annyira.
Mit üzennél a menyasszonyoknak, Te, aki rengeteg hölggyel találkozol, éppen az esküvői készülődés talán legkritikusabb időszakában? Hiszen ha a ruha már megvan és jó, a menyasszonyoknak azért az egyik legnagyobb kő leesik a szívéről, nem igaz?
Úgy látom, manapság a menyasszonyok többségénél a szervezés egyfajta kreatív folyamattá vált. Talán azért is, mert sokan nem tudják az erre vonatkozó késztetésüket a munkájukban, mindennapjaikban kiélni. Ezért minden egyes részletet maguk akarnak szervezni, amivel nincs semmi gond, ha ez nem válik egyfajta „mindent kontrollálni akarok” őrületté. Azt a szintet kellene megőrizni, hogy a készülődés élmény, öröm legyen, ne egy kötelező terhes feladat. Éppen ezért azt üzenném a menyasszonyoknak, hogy ne akarjanak megfelelni minden elvárásnak. Én nem vagyok annak a híve, hogy a menyasszony az összes barátnőjének kikérje a véleményét a ruháról, mert ezzel csak összezavarodik és önmagát bizonytalanítja el. Szerintem sokkal jobb ötlet, ha akár mindenki számára meglepetés a ruha. Egyszóval, a menyasszonyok bízzák magukat nyugodtan a szakértőkre és legyenek magabiztosak a döntésüket illetően.
Melyik a Daalarna best of the best, azaz a legsikeresebb darab?
Volt egy fűzőnk, aminek dekoltázs része kagylót formáz, ami talán a 2005-ös kollekciótól kezdve nagyon sokáig szerepelt valamilyen formában, mert nagyon szerencsés darab, sokaknak jól állt és én is nagyon szerettem. Érdekes itt azt is megjegyezni, hogy egy-egy fotó mennyire befolyásolja az eladásokat: ha egy ruháról különösen jó fotó készül a katalógusban, az általában nagyon népszerű is lesz. Míg volt már, hogy egy élőben gyönyörű ruháról valahogy a fotó nem mutatott annyit és sokkal kevesebben is keresték. Általában meg tudom saccolni, hogy melyik darab lesz abban a szezonban a bestseller, de azért volt már, hogy értek meglepetések. Azt is elárulom, hogy nem mindig az a ruha befutó, ami nekem legjobban tetszik.
Itthon rengeteg sikert elértél már és tényleg mindenki ismeri a neved és a Daalarnát. A világ más részein élő menyasszonyoknak meddig kell még várniuk, hogy Daalarnában mehessenek férjez?
Sok külföldi menyasszonyom volt már eddig is, de értem a célzást. Pillanatnyilag a 2015-ös Pearl kollekció Seattle-ben állomásozik, egy több helyszínes amerikai turné közepén. Jelenleg az USA-ban Denverben és New Orleansban elérhető a kollekciónk, ha minden jól megy hamarosan több nívós esküvői üzletben is kapható lesz Daalarna ruha Amerikában. A külföldi piacra lépés egyáltalán nem egyszerű, rengeteg szempontot kell figyelembe venni, hatalmas a verseny, rengeteg a nagy, híres divatház. Sokáig nem is voltam benne biztos, hogy akarom-e ezt. De egy sikeres New York-i bemutatkozás után annyi pozitív visszajelzést kaptunk, hogy úgy döntöttem belevágunk. Egyébként már több helyen is jelen vagyunk, például Ausztráliában. Sydneyben van egy szalon, ahol kifejezetten nem mindenki által ismert esküvői ruhákat, hanem különleges designer darabokat árulnak, többek között Daalarnát is.
Mi történik a mintadarabokkal? Rengeteg kollekciód volt már, őrzöd a ruhákat?
Igen, a mintadarabokat egy ideig tároltuk, mert őszintén szólva, nagyon a szívemhez tudnak nőni egyes ruhák. Mégiscsak az én „gyermekeim” ők is, nehezen válok meg tőlük. Egy idő után azonban már sajnos sehogy sem fértek el és szomorú volt látni őket összezsúfolva. Ezért tavaly kitaláltuk, hogy karácsonykor jótékonysági vásáron eladjuk a ruhákat, így szolgálják talán a legjobb célt.
Ekkor a közönség soraiból egy lány szót kért és azt mondta szeretne adni egy nagy puszit Anitának, mert neki pontosan ezen a karácsonyi vásáron vált valóra az álma, hogy Daalarna ruhában mehessen férjhez idén ősszel. A vőlegény is ott volt a beszélgetésen, ezért részletes leírást nem kaptunk a ruháról, de Anita láthatóan nagyon örült neki, hogy egy újabb boldog menyasszonnyal bővült a Daalarna portfóliója. Sőt azt is megígérte, hogy a ruhán még kisebb alakításokat is tud eszközölni, hogy tökéletes legyen a nagy napon.
Ennél szebb befejezést nem tudunk írni, nagyon megható jelenet volt.
Köszönjük a lehetőséget a Preston Torta Manufakturának, sok ilyet még és köszönjük a beszélgetést Anitának.
Sok sikert Daalarna!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez