A szovjetunió felbomlása óta, az utódválogatott Oroszország eddig egyetlen világversenyen sem jutott túl a csoportjából. Mint az jól ismert ez most sikerült nekik, nem kis feltűnést keltve ezzel a világon, egy csapásra világsztárrá változtatva a csapat tagjait.

Az szovjet labdarúgás a hatvanas és nyolcvanas között a világ élvonalába tartozott. A Yasin, Ponedelnik, V. Kuznyecov fémjelezte nagygeneráció óta azonban nem termet nekik annyi babér. De nézzük is milyen utat járt be az orosz csapat.

Az orosz szövetség viszonylag későn, 1912-ben alakult meg. Persze az első években emiatt nem sok dolga akadt, hiszen az első világháború félbeszakította a megkezdett munkát. Ezután a Szovjet-Oroszország, illetve a Szovjetunió megalakulásával azonban az ország nem lép be a FIFA-ba. Ez, illetve az ország szándékos elzárkózása alaposan rányomja a bélyegét a korszakra. Ebben majd a második világháború hoz csak változást. 1946-ban belépnek a FIFA-ba (majd '54-ben az UEFA-ba).

A sportdiplomácia mellett természetesen a pályán is egyre többet hallani róluk. Bár a helsinki olimpián a Jugoszlávok ellen a megismételt (az első mérkőzés döntetlen lett) meccsen vereséget szenvednek, a melbourne-i ötkarikásról már aranyéremmel érkeznek haza.

Két évvel később (1958) a svédországi VB-n csak a házigazdák tudják őket megállítani. Ezután következett a Jasin, Iljin, Kuznyecov, A. Ivanov, V. Ivanov korosztály legnagyobb sikere, az első Európa Bajnokság 1960-ban. A győzelemhez vezető úton az elődöntőben a Csehszlovákiát, a döntőben Jugoszláviát győzik le.

A '62-es chilei VB-n azonban sok babér nem termet a szovjet csapatnak, s bár a csoportból továbbjutottak a házigazda 2:1-re megveri őket.

1963-ban Lev Jasin, a Dinamo Moszkva legendás kapusa nyeri az Aranylabdát, máig az egyetlen kapusként. Egy évvel később a második Európa Bajnokságon csak a döntőben tudják őket megállítani, méghozzá a házigazda spanyolok.

1966-ban az angliai VB elődöntőjében az NSZK győzi le őket, sőt, a bronzmeccsen a Portugáloktól is kikapnak. A 68'-as nápolyi döntőben negyedikek lesznek, ahol a bronzmeccsen a Bobby Charlton féle angol válogatott veri őket 2:0-ra. 1970-ben a negyddöntőben Uruguay búcsúztatja a szovjeteket, 1972-es EB pedig ismét az NSZK állítja meg őket.

Az 1972-EB után azonban érezhető a visszaesés. A '74-es VB-re ki se jutnak, igaz ez inkább a politikának köszönhető. Bár a csoportjukat megnyerik, de a dél-amerikai selejtezőcsoport harmadik helyezettjével (Chile) kellett volna páros meccset játszani. Azonban a moszkvai 0:0 után, a szovjetek nem voltak hajlandóak kiállni Santiagoban Chile ellen, a pinochet féle diktatúrára hivatkozva, így Chile jutott tovább. 1976-ban bár megnyerik a csoportjukat, a Csehszlovákoktól kikapnak, így nem jutnak ki. 1978-as és '80-as a selejtezőcsoportokból sem jutnak tovább (az előbbiben mi végeztünk az első helyen). A már 24 csapatosra bővített 1982-es világbajnokságon a második csoportkörből esnek ki, a 84-es EB-re pedig már ki se jutnak. A mexikói VB-ről sajnos nekünk csak rossz emlékeink maradnak, hiszen ki ne emlékezne a 6:0-ra végződő mérkőzésre? Ugyanakkor ez a nagy reményű szovjet csapat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen bár a csoportból továbbjutnak, a nyolcaddöntőben a belgák megállítják a csapatot. A két évvel későbbi EB-n az oroszok előbb megverik a későbbi bajnokot Hollandiát és az angolokat, majd csoportelsőként továbbjutva az elődöntőben megverik az olaszokat. A döntőben viszont újra Hollandiával kerülnek össze, de Ráczék nem bírnak Van Bastennékkel, és 2:0-ra kikapnak.

Ezután már jóval kevesebb babér termett az oroszoknak, hiszen a '90-es olasz, és a '92-es (itt Független Államok Közössége néven) svéd Európa Bajnokságon még a csoportokból sem jutottak tovább. 1994-ben Oroszország néven először lépnek pályára Világbajnokságon. 1988 óta tehát egy világbajnokságon sem sikerült továbbjutni a csoportkörből, sőt, ki sem jutottak az 1998-as és 2006-os VB-re, a 2000-es EB-re.

Ilyen előzmények után Arsavinék teljesítménye igencsak meglepő és tiszteletreméltó.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!