Nem tudom, hogy hogy lesznek szerelmesek az emberek, és hol találják meg azt, akivel akár egy közös életet is el tudnának képzelni, azt viszont tudom, hogy nem feltétlen kell üresnek érezned magad, amiért jelenleg nem ez a prioritás az életedben.

Tudom, hogy nem kell görcsösen keresned magad mellé valakit, csak azért, hogy illeszkedj a társadalmi normákhoz. Nem kell azt érezned, hogy nem próbálkozol eléggé, hogy nem vagy elég jó, hogy szerelmet találj, a megtartásáról meg már ne is beszéljünk.

Nem írja elő senki, hogy az életedben mindig, minden esetben a nagybetűs szerelemkeresés kell, hogy legyen a prioritás. Nem kell minden este plusz egy órával később elaludnod csak azért, mert azon kattogsz, hogy találsz-e valakit, vagy egyedül éled le az életed.

Néha egyszerűen saját magunkra helyezünk nyomást azzal, hogy a szerelmet kergetjük, csak azt nem vesszük észre, hogy lyukas a lepkehálónk. A szerelem az én elképzelésem szerint valami pozitív kellene, hogy legyen. Nem egy árnyék, ami folyton a nyomodban koslat, és a füledbe súgja, hogy egyedül vagy, hogy nincs kéz, amibe belekapaszkodj, se olyan váll, amin sírhatsz. A szerelem nem azért van, hogy megfosztva érezzük magunkat valamitől. Nem igaz, hogy mindenki boldog, aki szerelmes és az sem, hogy mindenki a kardjába kell, hogy dőljön, akinek nincs kiről álmodoznia.

Teljesen felesleges sajnálnod magad, amiért épp nincs ilyen ember az életedben. Teljesen felesleges arra felhasználni a szerelmet, hogy megfeledkezzünk közben önmagunkról.

• egyedül kapcsolatok lelki béke magány szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!