Mi lesz John Galliano-val?

Lassan két hete, hogy kirobbant 2011 valószínűleg legnagyobb botránya, John Galliano elhíresült performansza egy párizsi szórakozóhelyen. Nem sokkal utána természetesen rögtön felkerült a világhálóra egy felvétel, ahol Galliano Hitlert élteti.

Azóta Galliano karrierje megtört, a Dior roppant egyenes tartásról tanúbizonyságot téve még a nevét sem említi az általa tervezett kollekció bemutatásakor. Galliano-t gyakorlatilag a legközelebbi barátai kivételével mindenki elhagyja (szép barátok lehettek), más források szerint Franciaországból elrepül, rehabilitációra vonul. Abban majdnem minden elemző egyetért: ha vissza is tér, jó ideig várni kell rá. A mai toleráns világ kevés dolgot nem tolerál, de ezek között ott van az antiszemitizmus. Mindegy, ki és hogyan teszi, az az ember kiírja magát az mértékadó társaságokból, hiszen a különc szélsőségesség ebben az esetben már nem tolerálható.

Nem lehet célunk Galliano bűnösségének relatiziválása, sem abba a vitába belemenni, hogy a tervező bűnt, vagy butaságot követett el. Nyilván nem ölt embert, viszont mélyen megsértett vele egész nemzeteket, országokat köztük magát Franciaországot, ahol él. A divatban járatosak pontosan tudják Coco Chanel és Hugo Boss történetét, tudjuk, hogy a történelem és a divat nem egyszer találkozik, hiszen ahogy az egyháztól kezdve az államokig, a divatot is emberek alkotják. Hibáznak, bűnhődnek, élnek tovább, ahogy tudnak.

Az igazán meglepő - sokak számára annyira nem - azonban a környezetének pálfordulása. Mint a középkorban a pestissel fertőzöttet úgy kerülik a tervezőt, akinek megbélyezgzése mintha nagyon is könnyen menne. A látványos elfordulás, kritikák, elhatárolódások tucatjai között szinte már unalmas, hogy lassan Galliano kertésze is elítéli a tervezőt.

Ha elítéljük, ítéljük el a rendszert is? Igen. Ha ezek a "barátok" olyannyira közel álltak a világhírű tervezőhöz, mint ahányszor ezt korábban bizonygatták, akkor miért nem tudtak Galliano velejéig fertő eszméiről? Ha tudtak, miért voltak a közelében, miért hordták a ruháit? Fontos kérdések ezek is. Így ezen az alapon hordhat-e bárki nyugodt szívvel mostantól Galliano tervezte Dior ruhákat? Segítek. Nem. Ettől fél leginkább a Dior, és persze a divatvilág egy bizonyos része. Hiszen ha Galliano bűnös, akkor őket bizony úgy kell hívnunk: kollaboránsok. A Dior pedig nem állt ki tervezője mellett, nem védte meg a védhetetlent, mondjuk azt, nem volt elegáns. Nem a Hitlert éltető Galliano-t kell védeni, hanem a következetességet. Igen, Galliano a bűnös, de mi is azok vagyunk. Ennyit kellett volna tenni, nem így lett.

Így tehát - ismétlem minden relativizálás nélkül - feltehetjük a kérdést:

Csak Galliano a bűnös? Döntse el mindenki maga. Magam részéről egy bűnbánó, de újra alkotó tervezőt visszavárok a kifutóra.

Végül vasárnap este csak bemutatták John Galliano saját márkáját, mely meglepően visszafogott kreációként, kissé morbid asszociációként a húszas-harmincas évek divatját vette alapul. Többet nem is írunk, róla, elég látni is, inter arma silent Musae.