Magányos vándorlás mérföldeken át

A Hős és a Repülő tőrök klánjának rendezője ezúttal komolyabb vizekre evezett, és olyan filmet készített, amely nem elsősorban az érzékekre, hanem sokkal inkább az érzelmekre gyakorolhat majd igen nagy hatást.

A szeretet és az együttérzés fontosságára hívja fel a figyelmünket, valamint arra, hogy semmit sem lehet annyira elrontani, hogy utólag ne lehessen rendbehozni, ha igazán akarjuk.

A távol-keleti filmművészetről eleinte csak a bugyuta verekedős filmek, a könnyen felejthető horror-mozik jutottak az eszembe, amióta azonban ráakadtam erre a Yimou Zhang által jegyzett, tartalomban és emelkedettségben bővelkedő alkotásra, alapjaiban rendült meg ez a nem túl magasztos világképem. A magányos vándorlás nem a legújabb, de nem is túl régi film, így hát mindenképpen érdemes arra, hogy néhány szót ejtsek róla.
A történet napjainkban játszódik Japánban és Kínában, főszereplője Koicsi Takata, a fiától, és önmagától elidegenedett idős japán férfi, aki miután megtudja, hogy fia súlyos betegségben szenved, sietve Tokióba utazik, hogy meglátogassa, annak azonban esze ágában sincs szóba állni apjával, mivel viszonyuk már jó ideje megromlott. Takata menye egy videokazettát ad az öregúrnak, amelyen egy kínai népi opera hallható, és egy ígéret, melyet fia az opera előadójának tett. Takata maga indul el Kínába, hogy beváltsa betegsége miatt tehetetlen fia ígéretét, helyrehozva ezzel elrontott kapcsolatukat.
Nagy vonalakban ez a film alapmotívuma, de igen sokminden történik benne, amelyről itt, most nem akarok beszélni. A történet az emberi kapcsolatokról, az áldozatról, és a szeretet erejéről szól, de oly módon reprezentálva, ahogy eddig filmen még soha nem láttam. Stilisztikáját tekintve ez egy egyszerű, és éppen ezért nagyszerű film; itt nincsenek hősök, nincsenek idollok, sem világmegváltók, csak mindennapi emberek, akik nem mindennapi tetteket hajtanak végre, és a mindennapi emberek áhítatával élnek meg nem mindennapi helyzeteket. Valóságos sztori, valóságos karakterekkel, amely hollyvood-i szentimentalizmus helyett az ÉLET meghitt pillanatainak emelkedettségével és olykor szomorúságával szembesíti a nézőt.
Akit érdekel a kínai népi kultúra, a japánok és kínaiak közötti nemzeti, nyelvi és kulturális különbségek, és szereti az elgondolkodtató, mély filmeket, az mindenképpen nézze meg! Az alkotás eredeti nyelven, magyar felirattal tekinthető meg, de a DVD-n található még olasz és spanyol hangsáv is, én azonban mindenképpen a kínai nyelvet ajánlanám, mert így hiteles. Figyelemre méltó a film zenéje is, amely tulajdonképpen autentikus kínai népi muzsika. Ez egy felejthetetlen utazás mérföldeken át. Nekem most ez a kedvenc filmem!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!