“Hát figyelj, ettől azért vannak keményebb dolgok is az életben” – így okozhat fájó emlékbetöréseket a traumák elbagatellizálása
Szinte futótűzként terjedt el egy 16 éves fiú tragikus története. 16 év, csupán ennyi jutott neki végül az élet nevű, kacskaringós útból. A napi szintű bullying, amellyel szembesülnie kellett, öngyilkosságra sarkallta, és az emberek többsége csak értetlenül néz, hogyan is történhetett mindez. Cikkek tömkelegei boncolgatják a miérteket, a lehetséges okokat, a szülői felelősséget, de feltűnt egy másik szegmens, amivel azt hiszem megint csak nem foglalkozunk eleget.
A komment szekcióban nagyon sokan írták, hogy a mai napig, felnőttként is rémálmok gyötrik őket. A hideg rázza őket, ha visszagondolnak az általános iskolában, vagy középiskolában történt zaklatásokra. Nem szabad elfelejteni, hogy a verbális abúzus éppolyan fájdalmas lehet, mint a fizikai verziója. Ezek a traumatizált egyének számtalanszor megkapták a “Hát figyelj, ettől azért vannak keményebb dolgok is az életben”, vagy az “Engem még vertek is, mégis ember lett belőlem” típusú, rendkívül káros megjegyzéseket.
A traumák elbagatellizálása ugyanis egy újabb, fojtogató szorongást idéz elő. Úgy érezzük gyenge senkik vagyunk, az élet megy tovább, és a rossz emlékeket, tapasztalatokat el kell temetni magunkban jó mélyen. Egy olyan helyre, amit ha valaki szökőévente mégis megpiszkál, csak degradáló módon képes bírálni. Egy a mentális egészségünkre, egész életünkre kiható, akár sorozatos bántalmazást, amit talán sosem lehet feldolgozni, még segítséggel sem. Felülbírálni, elviccelni, vagy a semmibe venni a másik traumatikus múltját már-már bűn. Az ember így is egész életében keres egyfajta feloldozást, ha erre rácáfol valaki, akkor a kést még jobban megforgatja a másik szívében.
Az emlékbetörések ráadásul bármikor felüthetik a fejüket. Talán felnőttként egy boldog családban élsz, és kellemes, nyugodt tempóban telnek a mindennapjaid, mégis zihálva ébredsz fel az éjszaka közepén, mert visszatértek az iskolai, traumatikus képek. Mivel ezek súlyos lenyomatot hagynak az ember elméjében, nem csoda, hogy érett felnőttként is szenvedünk ezzel a komoly problémával.
A gyerekek gonoszsága, a szülői példamutatás, és a többi fontos tényező állnak a fókusz középpontjában éppen. Fontos ezekről beszélni, igazából mindennap tudatosítanunk kellene magunkban a dolog relevanciáját.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez