Egy ígéretesnek induló kapcsolat egyszer csak megszakad. Pontosan a legjobb résznél, amikor már egészen beleéljük magunkat, kezdjük kitárni berozsdásodott szívkapuinkat, és egyre inkább hisszük, hogy nem lányregényes közhely a szerelem első látásra. Nagy titokban, csak úgy magunknak suttogva, még a jövőt is tervezgetni kezdjük.

Aztán beborul szép reményeink bárányfelhős kék ege, a lehetettett-volna-álomférfi eltűnik, és teljes hírzárlat áll be kommunikációs téren. Mit tegyünk? Megöl, felemészt a telefonpara, kikapcsoljuk, bekapcsoljuk a kis gonosz ketyerét, de sehol nincs rajta nem fogadott hívást jelző üzenet. Fejet fel, vállakat ki, öntsünk tiszta vizet a pohárba, máris a számát pötyögjük, és a következő pillanatban női önbecsülésünk, önbizalmunk, emberi kapcsolatainkba vetett hitünk valahol ott van lent, romokban a szőnyeg rojtjainál. Mert a férfi, akit finom gentlemannek hittünk valójában egy hamisítatlan, modern kori betyár, egy senkiházi gazember, akinek kedvenc szakítási módozata a ghosting, vagyis a köddé válás művésze, ugyanis önmagát tehetségesebben tünteti el, mint bármelyik sikeres illuzionista szemfényvesztő.

Aztán olyan is van, hogy egyik lábáról a másikra áll, aztán leül szépen velünk szemben, és kezdi a jól ismert, de sohasem bevált szakítós szöveget, hogy értékel, mint embert, de, most nincs felkészülve komoly kapcsolatra, hogy sokkal jobbak vagyunk nála, ezért nem érdemeljük meg, hogy most a munkájára kell koncentrálnia… Azért, aki így kezdi, valljuk be, próbál kulturált maradni. Mintha kissé a női pszichéhez is értene valamelyest, hiszen méltatással indít. A 'de' szó azonban váratlan jeges zuhany, igazi frusztráló kihívás, jótékony célok nélkül. A 'de' után következik női mivoltunk és nehezen felépített önbecsülésünk módszeres földbedöngölése. Mintha a földön feküdnénk, jelképesen péppé verve, de azért még ránk számol a bíró, hátha vannak még csodák, és vérző orral feltápászkodunk, és újra ringbe szállunk. Az értékellek, mint embert verzió azért fáj különösen, mert tudjuk, hogy nem értékel. Sem, mint nőt, sem, mint embert. Hogy ő legalább szakít? Legalább él ezzel a kommunikációs lehetőséggel? Akár ezt is értékelhetjük, mert nem smsben, vagy e-mailben teszi.  Nem tolja az idővonalunkra. Nem akar bosszút állni, nem vezeti Excel táblázatban, és nem számlázza ki a kapcsolatba bepakolt önrészt. Nem pakol össze, nem rámolja ki a lakást, és főleg nem válik köddé, hanem igyekszik elvarrni a szálakat, ugyanis megtanították arra, hogy bármi történik, illik elköszönni.  A végén a homlokomra ad búcsúcsókot, ez aranyos. Elköszönünk, és nem mondjuk, hogy maradjunk barátok, ez fizikailag lehetetlen.

Hol rontottuk el? Nézzünk kicsit magunkba, és ne ostorozzuk, ne állítsuk most pellengérre a férfit, kap már úgyis hideget, meleget a női magazinoktól. Mitől menekül a férfi, mik a végzetes női hibák egy induló kapcsolatban? Mik azok a viselkedésformák, amiktől viszolyog egy férfi, és menekülnie kell a helyszínről?

A rátelepedő. A nő, aki a kapcsolat elején elképzeli, hogy ebből életre szóló szerelem lesz, és ezért minden tőle telhetőt megtesz. Levakarhatatlan, nem akar hazamenni, hat hét után összeköltözésről beszél, kisajátít, kontrollál. Mielőtt halvány gondolatként felsejlik a férfiban, hogy találkozni szeretne vele, ő már ott van, és mindent elrendez. Megöli a vadászösztönt, megfojt, és nyomást gyakorol. Két vacsora, és ottmarad hétvégére, aztán jön, lát, és beköltözik. És ha beköltözött, akkor a házasságot sürgeti.

A betegesen féltékeny. Már az első randi után úgy tekint a férfira, mint saját tulajdonára. Szabályos vallatás alá veti, hogy megismerje szerelmi múltját. Hány barátnője volt? Milyenek voltak, és mennyi ideig tartottak kapcsolatai? Miért értek véget? Szoktak-e azóta is találkozni? Ha a férfinak több kapcsolata volt, akkor nőcsábász rosszfiúnak gondolja. Ha csupán egyet vall be, akkor hazugnak vagy ferde hajlamúnak titulálja. Számára minden nő egyértelmű veszélyforrás, mert elrabolja tőle nehezen megszerzett, édes tulajdonát.

Az intim szféra megsértő. Teljesen kiterjeszti énjét a másikra, az összeolvadás érzése azonban fenyegető a férfi számára, ezért falat emel, a nő pedig akár „titkosszolgálati eszközökkel” igyekszik azon átjutni. A legénylakásban egyedül maradva kutat, nyomoz, jelszavakat tör fel, és törli azt a mappát, ahol a férfi az exbarátnőjével szerepel. Meg is magyarázza tettét, így legalább fény derült arra, hogy a férfi még nincs túl előző szerelmén, azért őrzi a közös fotókat. Ilyen fokú behatolás a másik ember privát zónájába felháborító, de ő még ő van vérig sértve.

• párkapcsolati problémák viselkedésformák

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!