Váratlan utazás Detroit-ban

Detroit nem tartozik az Egyesült Államok legnépszerűbb turistalátványosságai közé, mégis egy néhány napos tartózkodást megér. Sőt, még meglepetéseket is tartogat a „szellemváros”. Sajnos most már évek óta csak arról olvashatunk, hogy az egykor autógyártásáról híres város elnéptelenedése évtizedek óta tart, a lakosság jó része szép lassan eltűnik, a belváros irodái bezártak. A kertvárosban élők hátrahagyva házaikat tovább álltak a jobb élet reményében. Ahogy egyre inkább gyengült az Egyesült Államok autóipara, úgy vált egyre élhetetlenebbé Detroit. Szerencsére, egyszerű turistaként egy nyugodt, igaz meglehetősen üres várossal találkoztam.

Kihalt utcák és zsúfolt fesztivál

A reptéri taxi ablakából szemlélődve drámai "csendélet" fogad. Akárcsak egy kisvárosban, a dugó fogalmát nem ismerik és tempósan lehet haladni. A régebben közel kétmilliós település – mely egykor az USA 11. legnépesebb városa volt – lélekszáma mára 680 ezerre csökkent, a hagyományos középosztály szinte teljes eltűnésével. A belvárosban, szállásomtól nem messze épp egy kisebb fesztivál zajlik a folyó mentén, mely hangulatában egy hazai vidéki búcsúra emlékeztet zenekarokkal, ringlispílekkel. Az emberek barátságosak és vidámak, ha eltévedek, azonnal segítenek, útbaigazítanak.

A fesztivál zsivajától és az aznapi utazástól hamar elfáradok, így visszatérek a szállodába. A Westin Hotel, mely Detroit egyik legkiemelkedőbb szállodája, gondoskodik a kényelmemről és az elnöki lakosztályban szállásol el. Az öt helységből álló lakosztályomban kedvemre választhatok, hogy éppen honnan csodáljam a naplementét. A sarokkád tűnik a legmegfelelőbb választásnak, ahonnan egy pohár kiváló bor kíséretében gyönyörködök a General Motors toronyházát körülölelő felhőkarcolókat megvilágító lemenő nap fényeiben.

Detroit Michigan állam legnagyobb városa, mely a Detroit folyó mentén fekszik, közvetlenül a kanadai határ mellett, a folyó másik oldala már Kanada. Amellett, hogy jelentős kikötő- és iparváros volt, még a mai napig fontos az autógyártás az egykori automobil fellegvárban, persze ez már csak nyomokban emlékeztet a korábbi sikerekre. Már több mint hatvan éve, az ’50-es években kezdődött az autógyártás hanyatlása, az ipar visszaszorulása. Ennek hatására sokan elvesztették az állásukat és az egzisztenciájukat, többször voltak véres zavargások, ami a középosztály kitelepedését hozta magával. A ma már csak szellemvárosnak nevezett településen a lakosság számának drasztikus csökkenése miatt számos épület, köztük templomok, színházak, rendőrőrsök, irodaházak, kórházak, családi házak százai konganak az ürességtől.

T-modellek és egy igazi időutazás

De látnivaló azért akad. A Westin lakosztályhoz járó VIP étteremben elköltött fenséges reggeli után elindulok a Ford Múzeumba, illetve a mellette található Greenfield Village-be. A múzeum lenyűgöző, a falu pedig maga a csoda. Egy önálló kisváros, ahol időutazáson vehetünk részt Amerika különböző korszakaiba.

De ne szaladjunk ennyire előre, először jöjjenek a Fordok! És mások, mert ez a tárlat nemcsak egy márka történetét mutatja be, hanem sokkal többet, mint egy sima autó kiállítás. A bejárat mellett rögtön interaktív játékok fogadnak, megtudhatjuk, hogyan készültek egykor a Ford első autói, sőt akár össze is szerelhetem a híres T-modell motorját. De van itt Ford repülőgép, vonatok, lovas kocsik és persze sok-sok amerikai ikon: Mustangok különböző korszakokból, régi századfordulós automobilok, és az amerikai elnökök híres páncélozott járgányai.

Bő három óra alatt nagyjából az összes gépjárművet megcsodálom, amit lehet, kipróbálok, majd megéhezem. Hol van itt egy gyorsétterem? Egy 1956-os Chevrolet Bel Air Convertible mögött egy vasúti kocsira emlékeztető McDonald’s várt engem, és korgó hasamat. Benn a vagonban a berendezés, az étlapok, a pincérek egyenruhái mind-mind az 50-es éveket idézi. Ha mindezidáig nem éreztem kellőképpen mátrixban magam, a Greenfield Village nevezetű interaktív faluja teljes mértékben gondoskodik róla, hogy jó pár évtizedet visszarepüljek az időben.

Ez az időutazás azonban egy életre szól. Ez a szabadtéri interaktív múzeum, amely több mint 80 hektáron terül el, minden érzékszervünknek pontosan bemutatja, hogy milyen is volt az a híres amerikai múlt. 83 történelmi építményt láthatunk itt, a többi közt azt a labort, ahol Edison föltalálta az izzólámpát, a műhelyet, ahol a Wright fivérek szárnyakat adtak nekünk, illetve azt az épület, ahol Abraham Lincoln jogot tanult. Ellátogathatunk abba a házba is, ahol Noah Webster megírta az első amerikai szótárt, és azt a tanyát, ahol maga Henry Ford is felnőtt.

Legelőször, amint egy kapualjon átérek, amíg a szem ellát, egy óriási élő falu tárul elém. Legelők, farmházak, ahol a kertben kapálnak az emberek, kislányok állatokat etetnek, igazi „Farm, ahol élünk” jelenetet láthatnak az idelátogatók. Nem messze innen, felszállok egy működő Ford T-modellre, amit egy korabeli ruhába öltözött hölgy vezet a falu központjába. Minden megtalálható itt, amit ember el tud képzelni: XIX. századi kalapkészítő műhely, régi korokat idéző cukrászda, ahol természetesen fogyaszthatunk, postázó, ahol tényleg feladhatjuk leveleinket, méteráru, ahol szintén vásárolhatunk, és persze mindez autentikus környezetben. Látok fiatal diákokat, akik éppen iskolába sietnek, tejkihordó fiatal fiúkat, lánykórusokat, a folyó mentén rengeteg családi házat, ahová mi is betérhetünk. Fantasztikusan profi a park, a szó szoros értelmében minden élethelyzetet megjelenítenek, nekem sajnos három óra sem volt elég ahhoz, hogy az egészet bejárjam. Kicsit irigylem az itt dolgozó amerikai fiatalokat, mert amíg én diákkoromban zsebpénzgyarapítás végett egy helyi piacon sajtokat válogattam (nem éppen ínycsiklandozó illatok között), ők itt fantasztikus környezetben jelenítik meg a régi korokat, és ezért kapják a napi betevőt. De a kislányok, nők számára ez végképp maga lehet a paradicsom, többször hallottam a helyi amerikai hölgylátogatóktól a következő felkiáltást is: „Pont olyan, mint a Váratlan utazás- ban.

Almásy Gyula