Vágyaink hátterében
„Hiszem, hogy létezik szerelem első érintésre.” - Jelent meg a mondat egy farmermárka óriásplakátján a 2000-es évek elején, és a szlogenben több igazság rejlik, mint azt gondolnánk. Vonzalom, vágyak, mindent elsöprő szenvedélyek. Ágyban töltött hétköznapok, pajzán SMS-ek, erotika fűtötte éjszakák, aztán az önelvesztés, könnyáztatta kispárnák, elviselhetetlen kínok. Mi a közös bennük, ha a tárgyuk változhat?
A válasz a kémiában rejlik és rendkívül összetett. Értetlenül állunk tetteink előtt, mikor tálcán kínáljuk magunkat egy illatnak, egy hangnak, az említett érintésnek, vagy csupán a másik látványától kicsúszik a lábunk alól a talaj. A hormonrendszer testünk legérzékenyebb védővonala, és bár gondolhatnánk azt, hogy néha ezért könnyen becsaphatóvá, sérülékennyé válik, igazából csak arról van szó, hogy különböző cél vezérli, mint józan eszünket, és ennek a kettőnek a kooperálása néha bizony nagyon balul is elsülhet. Szóval ideje megtudni kik is a felelősek valójában a kamaszkori drámákért, a hűtlenségért, és a jól ismert agykikapcsolós szerelemért?
# Tesztoszteron: Azt hiszem, mindannyian jól ismerjük ezt a hormont, s gyakran okoljuk egy férfi negatív, civilizálatlan tulajdonságaiért. Szinte el is felejtjük, hogy a női petefészek is termeli, és nélküle aligha létezne a szexualitás. Kutatások igazolták, hogy a magasabb a tesztoszteronszinttel rendelkező egyedek, hajlamosabbak a kockázatvállalásra. Legyen az bármilyen kockázat: szerencsejáték, versenyautók, extrém sportok, vagy maga a félrelépés. Összességében a tesztoszteron az a magabiztos rossz fiú, akinek hatására könnyen, meggondolatlanul is lecsúszik a bugyi rólunk.
# Oxitocin: Köztudott, hogy a szerelmes embereknek magasabb az oxitocin szintjük, mondhatjuk, hogy ez a hormon segíti a monogám kapcsolatok működését. Míg a tesztoszteronszint emelkedése hozzájárulhat a hűtlenséghez, az oxitocin kisangyal módjára próbál ellensúlyozni a vállunkon. Alapvetően tehát a kötődésért felelős, és minden öleléssel, csókkal, összebújással és orgazmussal több termelődik bennünk.
# Ösztrogén: Nos, ha a tesztoszteron a rossz fiú, akkor az ösztrogén a hisztis, kiszámíthatatlan kamaszlány. Nem meglepő, hogy ez a hormon irányítja a menstruációs ciklust, állhat a depresszió és ingerlékenység hátterében, és fokozza aggodalmainkat, félelmeinket. Mivel azonban igyekszik fiatalon tartani minket, s magának a nőiességnek, szépségnek a hormonjának tartják, valljuk be, nagy szükségünk van rá.
# Vazopresszin: Erről a hormonról hallunk talán a legkevesebbet, pedig szintén jelentős szerepet játszik a kötődés kialakításában. A szerelem, szeretkezés, és szeretet mind serkentik bennünk a vazopresszin felszabadulását. Egy pockokon végzett kísérlet szerint, az agyukban a párosodáskor megjelenő vazopresszin, illetve oxitocin, dopamint szabadít fel, aminek következtében szegény pocokban egyfajta függőség alakul ki és egy életre ahhoz az egyedhez fog kötődni, amellyel először párosodott, mert a boldogságérzést egyedül hozzá társítja. Valahogy így maradunk mi is hűségesek szerelmünkhöz.
# Progeszteron: A ˝méghisztisebb˝ kamaszlány. Az ösztrogénnel legjobb barik módjára igyekeznek újabb és újabb hangulatváltozásokat eredményezni. A menstruációt megelőző időszakban, a terhesség alatt és után a legaktívabbak. A progeszteron miatt sírunk ilyenkor, egy elhervadt virág látványára, de szintén nélkülözhetetlen számunkra, hiszen felkészíti méhünket egy olyan csodálatos dologra, mint a terhesség.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez