Távol az elvárásoktól: Ki az az ember, aki egy utazás alatt leszel?
Tudtad, hogy pszichológiai tény, hogy az utazás képes ideiglenesen átírni a személyiségünk bizonyos részeit? Ismerős az az érzés, amikor a reptérről kilépve vagy az első tengerparti kávé mellett hirtelen úgy érzed: mintha lemosták volna rólad az otthoni, feszült énedet? Mintha mindent hirtelen egy másik szemüvegen kerersztül néznél? Nem csak a képzeleted játszik veled.
Valahogy tényleg szinte egy másik ember lesz belőlünk az utazásaink alatt. De mégis mi az oka ennek? Mi változik?
Elsőkörben talán az, hogy kilépünk a társadalmi tükrök elől. Otthon mindenki tudja, ki vagy, mit csinálsz, kikkel vagy jóban. A megbízható kolléga, a szigorú szülő, a csendes szomszéd.... címkék. A környezeted elvárásai láthatatlan keretként tartanak a megszokott szerepeidben. Azonban abban a pillanatban, hogy elutazol valahova, megcsap az ismeretlenség szabadsága. Egy idegen városban senki nem tudja a történetedet. Itt nincsenek címkék, így megengedheted magadnak, hogy olyan oldaladat is megmutasd, amit otthon elnyomsz.
Itt te lehetsz az, aki idegenekkel beszélget, aki megkóstolja a legfurcsább ételeket, vagy aki hajnalig táncol... mert nincs ott senki, aki azt mondaná: "Ez nem te vagy."
Egyúttal megszűnik egy kognitív teher is. A hétköznapi stressz folyamatosan kikészíti és túlfeszíti az idegrendszert. A határidők, a számlák és a napi agyalás miatt az elménk állandó védekező vagy éppen tervező üzemmódban van. Ez pedig óriási teher a vállunkon. Amikor nyaralunk az agyunk átkapcsol és erőfeszítés nélkül a jelenben marad. Az új ingerek és a szorongás hiánya megengedi nekünk ezt a jelenlétet.
Nem kell mindenről döntenünk, egyszerűen csak sodródhatunk az árral. Míg otthon a kötelezettségek döntenek helyettünk, egy utazás során sokkal inkább a vágyaid vezetnek. Ez a kontrollérzés drasztikusan csökkenti a szorongást, és felszínre hozza a kalandvágyóbb énedet.
Az "idő-anomália" hatásáról nem is beszélve. A nyaralás alatt az időérzékelésünk teljesen megváltozik. Mivel minden nap új élményeket tartogat, az agyunk sokkal több emléket rögzít, így az a pár nap is hosszabbnak és tartalmasabbnak tűnik, mint egy unalmas hónap az munkában. Ez az intenzitás segít abban, hogy eltávolodj a múltbeli sérelmeidtől és a jövőbeli aggodalmaidtól. Ebben az állapotban pedig egy optimistább, könnyedebb személyiség tud kibontakozni.
Az új környezet frissíti az agyat is. Hiszen amikor új környezetbe kerülünk, az agyunk kénytelen új idegi pályákat építeni a tájékozódáshoz és az alkalmazkodáshoz. Ez a mentális rugalmasság átgyűrűzik az érzelmi állapotunkra is. Kreatívabbnak, nyitottabbnak és elfogadóbbnak érezzük magunkat egyszerűen azért, mert az agyunk egy úgynevezett „tanuló üzemmódba” kapcsolt.
Sokszor úgy érezzük, hogy egy sokkal igazibb énünkkel találkozunk egy-egy utazásunk során, így természetes, hogy felmerül a kérdés, hogyan ültethetnénk át ezt az énünket a monotonabb hétköznapokba?
A legnagyobb kihívás nem a nyaralás alatti átalakulás, hanem az, hogy ne veszítsük el ezt a szabadságérzetet a küszöböt átlépve. Ami hasznos lehet az az, ha beépítesz az otthoni életedbe is apró szokásokat. Akár vihetsz haza olyan ízeket, tárgyakat az útról, ami emlékeztet arra az önmagadra, akivel ott találkoztál.
Törd meg a rutint kis lépésekben, például kezdj el egy másik útvonalon közlekedni, ülj be egy új kávézóba. Emlékeztesd az agyadat, hogy otthon is lehetsz kalandvágyó és felfedező. Tartsd meg a határaidat azzal, hogy nem engeded, hogy a munkád vagy a környezeted azonnal visszakényszerítsen a régi, merev szerepekbe. Ezek kezdetben talán furcsának fognak hatni, azonban hosszútávon rá fogsz ébredni arra, hogy az az élettel teli személy is te vagy, aki a vakáció alatt voltál. Csak újra elő kell hívogatni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez