Szöktetés a hidegházból

Szökjünk meg együtt Sándor. Szedd a holmid és járjuk be a világot kézenfogva, mintha nem is volna világ, vagy nem számítana nekünk az ’égegyadtán’ kívül semmise. Szökjünk meg együtt, Sándor. Gyere el holnap, és szökjél meg velem.

Te nem vagy szerelmes Erzsibe, hiába játszod el a családi karácsonyokon az apjának, hogy jó ura vagy, és hiába ígéred sokadjára, hogy jövőre meglesz a gyerek. Odafönt nem akarják, hogy abban a házban gyermek legyen. Hideg az a ház, Sándor. Én csak egyszer voltam ott, amikor a feleséged messzire utazott, és mi kijátszottuk a kamerákat, meg a Marit is, aki nálatok takarít. Emlékszem, azt mondtad, hogy a bátyád menyasszonya vagyok. Hirtelen nem rakta össze a megszeppent Mari sem, hogy a bátyádnak nincs is menyasszonya, sőt igazából bátyád sincsen, aki egy másik életben tán megkérné a kezem.

Olyan hideg a ház nálatok Sándor. Minden mértani rendben egymás mellé rakva, vigyázzban állnak a rettenthetetlen könyvkatonák, amiket sosem fog elolvasni senki. Még az Erzsi sem nyúl hozzájuk, pedig ő egész álló nap otthon mereng rajtad. A feleséged pedig az anyádra emlékeztet gyerekkorunkból. Tudod, én már akkor is szerelmes voltam beléd, de te felém se néztél, mert idősebb lányoknak csaptad a szelet, és én úgy hittem, nem tudom felvenni a versenyt az öregebbekkel. Mert az idősebb lányok mindent tudnak. Erzsi engem megelőzött hattal, így hat esztendőnyi szomorú tapasztalással több van a szép ruhájának fodros kis zsebiben. És sajnálom tőle azt a tapasztalást, mert minden szomorúsága miattad van Sándor, és én ugyanúgy miattad akarok napról napra komorabb lenni.

Nekem te vagy a tökéletes minden tökéletlenségeddel együtt. De félnék, mi lenne, ha megszöknék veled. Lehet a hosszúra nyújtott vakációnk már nem is volna annyira nyaralás, mint most a minden, azon a néhány lopott nappalon. Lehet, megtudnád, hogy alig hagyok neked helyet az ágyban, és lehet nem is tetszene a csók, amit hajnalonta rádrakok. Lehet nem is lennék már én, ha megszöknék veled. Mert engem is átformálnál, úgy, mint az Erzsit, aki nem is volt soha kedvedrevaló, de azért csak tudjad Sándor, hogy én igazándiból élnék veled.

Szentesi Évi - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!