Szeret, de…

Szeret, de… - hányszor mondtam, magyaráztam a barátaimnak, és kezdtem mondatot ezekkel a szavakkal! Ők pedig mindannyiszor próbáltak meggyőzni az ellenkezőjéről, vagy rávezetni arra a szemmel látható igazságra, ami rajtam kívül mindenki számára teljesen egyértelmű volt…

Szeret, de… - hallgatom jelenleg szingliként, és teljesen kívülállóként a barátnőmet, és látom, amit ő nem, pedig kellene.

Szeret, de… - vág a szavamba, mindannyiszor, amikor óvatosan próbálom egy másik szempontból megvilágítani az eseményeket a párkapcsolatában.

Szeret, de… - erősködik a könnyeivel küszködve, mikor szólni már nem szólok, de látja az arcomon, hogy valami egészen másra gondolok, és egészen más a véleményem a dologról, mint neki.

Szeret, de… - győzködi magát, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva szükségét érzi, hogy igenis kiálljon az elképzelése mellett, hogy saját maga számára is, alapos okkal szolgáljon a bizonyításra váró tényre.

Szeret, de… - győzköd engem, s igyekszik olyan, nem létező, megfoghatatlan érveket felsorakoztatni, amelyekről (remélem) ő is tudja, hogy nem igazak.

Szeret, de… - mondja végül, mintegy megnyugodva, hogy majd alakulnak a dolgok, s első lépésként az is teljesen rendben van, hogy legalább valaki meghallgatta.

Szeret, de… - mondja utoljára, mielőtt becsukja maga mögött az ajtót, s a szemében látom, hogy teljesen mindegy mit mondok neki, önmagának szeretne hinni, azon pedig nem lehet segíteni.

Aztán elgondolkodom magamban a helyzeten, és azon, hogy miért győzködjük magunkat folyton olyasmivel, amiről tudjuk, hogy nem igaz. A válasz mindig ugyanaz, és rendkívül egyszerű: mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek, ez a vágyunk pedig mindenféle józan észt messzire űz, amint azt érezzük, találtunk valakit, akitől szeretetet kaphatunk, akihez tartozhatunk. Pedig, mikor ott a “de”, akkor abból nem sok jó származik, szeretetteljes kapcsolat utoljára. Mert a “de”, azt jelzi, hogy van valami, ami pont elég ahhoz, hogy ez a szeretetteljes kapcsolat ne jöjjön létre. Szeret, de nincs rám ideje. Szeret, de most rossz passzban van. Szeret, de rengeteg a problémája. Szeret, de még fiatal, majd beérik. Szeret, de ezt vagy azt, még szeretné kiélni. Szeret, de nem tud megváltozni. Szeret, de nem alkalmas párkapcsolatra. Szeret, de… Hányszor kezdtem így mondatot, és hányszor csaptam be magam, mert valójában nem szerettek…

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!