Szegény Mari a pokolban

Te, a Marit én soha nem bírtam, mert képes volt elszeretni bárki férjét. Emlékszel arra a nagyon tehetős ügyvédre, akinek az apja, meg annak az apja is ügyvédként dolgozott? Na, annak az embernek volt akkoriban felesége, meg három gyereke, de a Marinak ez nem számított, rávetette magát, és hát ugye a Mari az szép volt, a férfi nem tudott mit tenni. Igen, jól mondod, a férfiak általában nem tudnak ilyenkor mit tenni.

Otthagyott mindent, persze. A Mari meg két hónap után terhes lett az ikrekkel. Mai napig szívja a fogát, mert nem szerette meg sose az urát, csak hát úgy hitte, jó lesz beleülni a vagyonba. Arra persze nem gondolt a bolond feje, hogy három gyerek után fizetni kell valami eltartást, meg ott volt az exasszony is. Két nő meg öt gyerek, az nem kevés. A bolondnak így nem sok maradt, de későn kapott észbe, amikor már megvoltak az ikrek. Ne hidd, hogy azután – miután minden kiderült – kedves maradt. A mézillatú hónapok úgy repültek tova, mintha nem is lett volna soha jószándék ebben a bolond, új asszonyban. Volt esze elszeretni másnak az urát, de miután csupán havi kétszázat kapott apanázsnak, egyszerre csak nem jutott eszébe többet, mi is valójában a feleségek dolga. De nehogy azt gondold, hogy nélkülöznie kellett. No hisz'. Kapzsi egy nő volt az te. Emlékszem, egyszer álltam a konyhában, kutyultam a piskótához a habot, - szigorúan az óramutató járásával ellenkező irányba, ahogy nagyanyám tanította - én álltam, ő meg ült, és azt találta mondani, hogy „Engem felültetett ez az ember”. Látszatra mindene megvolt, és „most tessék, itt ülök egy bérelt lakásban”. Bérelt lakás, bérelt lakás, de milyen lakás. Ne egy 'kettőpluszegy' szobás, gangos bérletre gondolj a Szondiban, ahol a szellőzőre néz a fürdőszobád, nyaranta meg táncolnak a muslicák éjjel a halogénen. A fenti kerületben béreltek egy nagy loftot, hatalmas nappalival, amiben még kandalló is volt, hát ahhoz nem fűlött neki a foga. Mivel az előző feleség maradt a kacsalábon forgó, cifrapalotában a Rózsadombon, így hát örök elégedetlen maradt.

Mindig is sajnáltam az előző feleségeket. Azoknak már nem lesz semmi ugyanolyan. Meg az otthagyott kölköknek se. Te nem így gondolod? Van amikor éjjelente nem bírok aludni, és az elhagyott lelkekre gondolok. Egyszer régen ilyen lélek voltam én is, nehéz is volt magamat újból megtalálni. És az ilyesmi nem mindenkinek sikerül. Szörnyű ez. Szóval én ki nem állom a Marit. Ezek miatt, amit elmondtam. Mert gátlástalan. Nem szerelemből rombolt, hanem azért, hogy ne kelljen soha többé dolgoznia. De az ilyennek mindig több kell. Hidd el ennek soha semmi nem elég. Szegény Mari, átkozott lesz még a pokolban is. Szegény fejét megvetik majd a pokol bugyrában.

Szentesi Évi

Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!