Ha mindig mindenre igent mondasz, tudod-e, kire mondasz nemet? Saját magadra. Ha tudnám, hogy minden, amit a sorstól kaptam, értem van, engem szolgál, este nyugodtan hajtanám álomra a fejemet és reggel önbizalommal telve ébrednék. Minden úgy jó, ahogy van. Azért történik veled, mert valamit szeretne tőled.

Neked kell kitalálnod, mit. Ez a találós kérdés érted és sohasem ellened van. Megfejteni régi sztereotip gondolkodással nem fogod. Szükséges a tudás, hogy lásd, mi miért történik. Egyes feladatokat az élet nem képes másként elsajátíttatni veled, csakis kiélezett krízisek árán. Nyugodtan tedd fel magadnak a kérdést: „Mit akar ez a helyzet tanítani nekem?” Az elfogadást, a türelmet, a megértést, a feltétel nélküli szeretetet, vagy netán határaim megvédését?

Tudod, attól, hogy nem mondasz ki valamit, a másik még érzi. Nincs bizonyosság, de érzet van. Ugye te is tapasztaltad, hogy ha szar van a palacsintában, messziről bűzlik. Nem tudod, mi az, hol a gyökér ok, mert az érzések eltagadása olyan méreteket öltött, hogy már vállalni sem meritek. De attól még ott van. Ha kihal kapcsolatotokban az intimitás, vedd észre, elhallgatod érzéseidet attól félve, hogy elveszíted a másikat. Rossz hírem van, így mindenképp el fogod, csak közben éveket pazarolsz el lassú halálra. 

Photo by GettyImages

Lehet, lezárnád, mert bár mindent megpróbáltál, nem megy az elfogadás, nem megy a megértés, nem haladtok tovább a közös úton. Túl messze kerültetek egymástól. Lelked segélykiáltását ugyan hallod, de sokkal nagyobb attól való félelmed, mi lesz, ha ezt a másik is megtudja. Segítek. Tudnia kell! Úgyis tudja. Érzi. Nem állíthatod meg a saját életedet, mert haladni akar. És a másikét sem. Ezt értsd meg. Ha a fájdalom az ára a tisztánlátásnak, akkor az. Állj bele! Ismerd fel, ha már ott vagytok. Ne töketlenkedj, csak mert félsz, mert minden, amit a lelked ellen teszel, arra tanít másokat, hogy bármit megtehetnek veled. Nem vagy fontos. De igenis az vagy! Nincs felesleges időd, hogy boldogságod lehetőségétől elzárd magad. És a másiknak sincs. Cselekedj, hogy minél előbb gyógyuljatok!

Normális esetben senki nem akarja szándékosan bántani a másikat. Mégis megtörténik, mert már az elfojtott érzéseiddel bántod. Az őszinteség félelmetes. Kimozdulni egy helyzetből, ami fenemód szorít, tudom, halálra rémít. De – teszem fel a kérdést – ha mindenkivel mindig „jó” vagy, saját érzéseidet megtagadva mégis kinek ártasz? Saját magadnak. És a másiknak is. Mert elhárítod a felelősséget és elveszed az övét, hogy végre beleállhasson. Könyörgöm, de hát ez a feladata…

Igen, van, hogy nem megy az elfogadás. Megáll a szeretet áramoltatása. Ilyenkor el kell engedd a másikat. Nem, nem csak miattad. Őmiatta még inkább. Mert bár nem tudja, s ugyanúgy fél, mint te, sőt lehet, kapaszkodik, nem teszel jót vele. Senki miatt nem állíthatod meg az életed. Engedd vállalni sorsát, s ha nem vagytok képesek együttműködni, valld be, hogy így van. Adj neki lehetőséget rá, hogy megtalálja azt a megfelelő személyt, aki hozzá való! Mert lehet, simán kinőttétek egymást és a tanult lecke itt véget is ért. Sosem hittem, mikor azt mondták, egyszer még hálás leszel a fájdalomért. Igazuk volt.  A fájdalom csiszolópapír. Rétegein túljutva érkezel el a megértéshez, a megbocsátáshoz, az elengedéshez, a biztos tudáshoz, hogy minden úgy jó, ahogy van. Érted történik. Csak ismerd fel tanulságát.

• elengedés kapcsolat párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!