A manipulációnak rengeteg formája létezik – állapítjuk meg a napokban, nagy spirituális, telefonos megbeszélésünkön Petrával. Nem egy olyan ember él mindkettőnk közelében, akinek a jóhiszeműségére, jószívűségére (de hívhatjuk felnőttek között ezt a tulajdonságot naívságnak is) végtelenségig vagy azon túl is játszanak az emberek és kihasználják őket.

Van egy barátom, akinek már szinte nincs is hol lakni… de akárki hívja, hogy segítsen neki, rögtön ugrik. Nem veszi észre, hogy ismerősei sajnáltatják magukat, úgy csalják ki tőle az idejét, a tudását, a pénzét stb…

– Nem tudsz rajta segíteni, magyarázza Petra, ő maga is vágyik erre a fajta játékra. Azzal eteti az egóját, hogy ezektől a cselekedetektől ő nagyszerű ember, akit mindenki szeret és megbecsül, és ettől a gondolattól rögtön különbnek érzi magát másoknál, másrészt nincs önbecsülése.

Pedig a képlet rendkívül egyszerű, mindenki azért kapja a nehézségeket az életében, hogy ő oldja meg őket, hogy ő fejlődjön tőlük, ne a szomszédja vagy bárki más. Mindenkinek saját magának kell vállalni a felelősséget a döntéseiért és a sorsáért.

Sajnálni sem kell senkit, folytatja, sem meghallgatni mások nyafogását. Mert mindig ugyanaz a vége a dolognak: vitte az idődet, a figyelmedet, azon keresztül az energiádat, ő maga pedig nem csinál semmit. Holnap keres valakit, akinek majd ugyanígy panaszkodással elrabolhatja az energiáját és ez így megy a végtelenségig.

A másik verziót szintén ismeri mindenki!

Ahogy a filmekben gyakran látod, mondja Petra. A főhős életben hagy valakit, mert megsajnálja, aztán a film végén, mikor végre egymáséi lehetnének a hősnővel, egy óvatlan pillanatban előkerül a semmiből a megsajnált szereplő és megöli a főhőst. Most mondd meg, mi értelme volt ennek?

• életmesék manipuláció önsajnálat sajnáltatás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!