„Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár” – szól a nóta. Szinte mindenki társra vágyik, sokan azonban nehezen találnak alkalmas jelöltet.

A párkapcsolatot kereső embernek a „felesleges körök”, a begyűjtött és okozott traumák elkerülése érdekében sokkal inkább tudatában kellene lennie annak, hogy pontosan kire és milyen kapcsolatra vágyik. Amikor vásárolni indulunk a hétvégi kerti partira, többnyire tudjuk, mit akarunk, sőt a bölcsebbek listát készítenek. Sokan persze mosolyognak azokon, akiket egy cetlivel a kezükben látnak az ábécében, de ugyanezek a mosolygós emberek szoktak kétszer-háromszor visszamenni a boltba, mert elfelejtettek valamit.

Szóval, ha nem tudjuk pontosan, mit akarunk, akkor céltalanul mászkálunk a boltban vagy üzletről üzletre, és leginkább a marketing szakma hatékonyságának köszönhetően akkor is veszünk néhány hasznos, de még több haszontalan dolgot.

A párkapcsolatot kereső embernek jobban tudatában kellene lennie önmagának is. Ha csak az egyik embertől a másikig, egyik ágyból a másikba sodródik anélkül, hogy tudná, milyen belső tulajdonságokat és értékeket szeretne viszontlátni a másikban (ami már benne megvan), akkor vagy nagyon rögös és hosszú lesz az út, vagy egy olyan ember mellett köt ki, akivel a toporgás, az araszolás és a széthúzás inkább lesz a hétköznapok része, mint a szárnyalás.

Nevezhetjük-e győztesnek azt az embert, aki csalással jut pénzhez és hatalomhoz? Vagy azt, aki eljátssza a tisztességes embert, mert ez a feltétele a szerető család látszatának? Esetleg párkapcsolatra készen állónak azt, aki „papíron” egyedülálló vagy már elvált, de olyan sérelmeket hordoz a szívében és a lelkében, amelyek pillanatnyilag alkalmatlanná teszik egy szeretetteljes, tisztességes és őszinte kapcsolatra?

A „Kit is szeretnék magamnak?” és a „Milyen kapcsolatra vágyom?” a helyes kérdések közé tartozik, de nem az elsődlegesek. A legfontosabb kérdés az, hogy megtalálta-e az ember önmagát. Ha ugyanis erre nemleges a válasz, akkor az illető feltesz magára egy karcos szemüveget, amiről tudjuk, hogy azt eredményezi: mindent karcosan fog látni.

Érdemes tehát odafigyelni a sorrendre is, mert két, önmagát meg nem talált ember nem élhet meg tartós és szeretetteljes párkapcsolatot akkor sem, ha mindkettőjüknek tökéletesen ugyanaz a céljuk. Ők arra fogják használni a kapcsolatot, hogy végre teljesnek érezhessék magukat. Így hát a férfi a nőtől várja, a nő pedig a férfitól, hogy beteljesítse a csodát. Ezzel viszont nagy valószínűséggel csupán azt érik el, hogy becsapva és megkárosítva érzik magukat.

A látszat talán azt mutatja, hogy ellenünk fordult a sors, cserben hagytak az istenek, és kiapadt az élet forrása. A valóság viszont az, hogy nem fordult ellenünk a sors, nem hagytak cserben az istenek, nem apadt ki az élet forrása. Csupán mi tértünk le a helyes útról, és emiatt veszítettük el a kapcsolatot az univerzummal, a szellemiséggel, a lelkiséggel és önmagunkkal. Mert a becsület és a tisztesség első sebeit mindenki önkezével ejti magán.

• kapcsolat és önazonosság lelki érettség önismeret és párkapcsolat Pilát Gábor tudatos párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!