Olcsóbb, mint a multinál
Apró budapesti történet arról, hogy miért is működik kétféleképpen a világ.
Monopol.
Igaz, a huszonegyedik század egészen más.
Az igazi piacokból csarnok lett. És oda a csoda. A fejlődés megállíthatatlan. És vissza a „piac a piacért” elvhez.
Kicsi helypénz, nulla reklám. Designerek kíméljenek!
És még mindig óvatos. A tojások nem a legszebbek, de olcsón adja. Biztosan megveszik. Aki nem akar elutazni a bevásárlóközpontokig, annak ez a legelőnyösebb. Előnyös?! Micsoda modern szó!
A világ kommunikál.
Nem beszélget.
És kellene egy honlap, de minek…
Az árusok csendesek. És mogorvák. Nem egy topcenter, de akkor sem kellene így nézni a vevőkre! Mégiscsak belőlük élünk!
Igaz, a háeres nem tanította őket a helyes modorra. És a tréner sem. A trénerek a régi világban focistákat edzettek és nem a jómodorra tanítottak.
Ez más.
A pénz ott jön. Egyelőre a tárcákban pihen és arra vár, hogy elcserélje magát.
- Mennyi? Az sok!
Sok? Mennyi a kevés. Persze hallotta, hogy a nagyáruház olcsóbban adja, mint amennyibe neki kerül, de akkor is!
Ennél kevesebbért már nem éri meg.
De hogyan képzeli?
Vagy jobb lenne alámenni? Akkor többet vennének?
De azért lassan minden elfogy. És egy hétig nagyjából minden rendben. Sorozat ez is. Valóságsorozat. Nem show. Ahhoz olcsó.
Mint a világ.
Mint a piac maga.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez