Nyisd ki a szemed!
Azt hiszem, alapvetően a hozzáállással van a gond. Azzal, hogy az ember azt hiszi, hogy az élete nem változtatható meg.
Hogy most már így kell leélni azt, ami hátravan és jobb lenne talán, ha már most véget érne – magyarázom Petrának – mikor arról beszélgetünk, hogyan is kell rendet tenni a fejünkben, a gondolatainkban és az érzelmeink között.
Ezzel kell kezdeni, mondom, el kell hinni, hogy a dolgok megváltoznak. Na nem maguktól, csak úgy, hanem úgy, hogy az ember folyamatosan tesz azért, hogy megértse mi történik vele. Aztán hogy megértse, nincs kiszolgáltatva a rettenetes sorsnak, igenis jogában és lehetőségében áll változtatni rajta. Azt hiszem, ez a legnehezebb, mondom, elhinni, hogy van kiút. Mert ha ezt el tudja hinni az ember, akkor figyelni kezd. Figyelni kezdi magát, az életét, az eseményeket, amelyek megtörténnek vele és egyszercsak kívülállóként is képes lesz részt venni a saját életében. Onnantól kezdve egyre inkább látszik, hogy ami eddig történt, az ugyanannak a merev, minden alapot nélkülöző elképzelésnek és az azt követő döntésének volt a következménye.
Ezt látom minden ember esetében, akinek az életére rálátásom van. Az alapfelvetés nem igaz, és ebből adódóan soha nem fog valódi megoldást és magyarázatot kapni a kérdéseire. Mindenki így él – mondja nekem valaki – és tudom, hogy amíg ezt elhiszi, amíg erre alapozza az életét, addig nem fog változtatni…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez