Íme, a rajongás tárgya.

Az Ifipark ma már nem üzemel. Bezárták, hiszen életveszélyes. Az volt a beatnemzedék törzshelye. Ott kulturált keretek között lehetett lázadni. A kötelező nyakkendő a rendet szimbolizálta, de a rock and roll már nem törődött vele. A koncerteken is boldogan csápolt a tömeg, a korszellemet ez felettébb idegesítette. Ugyanis a tévében ilyenkor másfajta szórakozást kínáltak. Szerkesztettet, ahol nem jejejéztek.

Dokumentumfilmeket is csináltak, amelyben hosszasan vitatkoztak arról, hogy szabad-e sikítani. Ma pornófilmeket lehet kapni az újságosoknál. Abban pedig talán a kelleténél is többet sikítanak.

Szerintem káros a sikítás!

Inkább mennének színházba ezek a huligánok!

Szerintem jó sikítani!

Vizsgáljuk meg tudományosan a kérdést!

A sikítást a Beatles nevű együttes koncertjein találták fel a rajongók. A Beatles volt az első zenekar, amely politikusokhoz hasonló tömegeket mozgatott meg. És ugyanúgy rajongtak értük, mint egy-két diktátorért, így tulajdonképpen megszelídítették a legbelsőbb ösztönöket. A repülőtéren őrjöngő tömeg fogadata őket. A koncerteken sem bírtak magukkal a nézők.

Amúgy ez a zenekar nyíltan cuccozott. Az egyiküket pedig lelőtték. Ketten még életben vannak. Ők voltak, akik megváltoztatták a világot. Teret engedtek az érzelmeknek.

Szabadságot hoztak.

Mindenhová.

Ez nagy dolog.

El sem hisszük, hogy mekkora...

(részlet az Akciós világaink c. kötetből)

Bokros László

• Budapest Budapesti történetek Ifipark Akciós világaink

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!