Nem születünk nőnek, hanem azzá válunk

Az apa vállán mégis óriási a felelősség terhe, mert minden nap tudatosan, vagy tudattalanul tanít valamit a nő és a férfi viszonyáról, és minden nap megmutatja, milyen az, amikor egy férfi tisztelettel fordul a nő felé. A tanulási folyamat nem ér véget az otthon falai között, nem merül ki abban, hogy apa hogyan bánik anyával, hogy csókot ad, amikor hazaér, kimutatja a ragaszkodását, gondoskodik, észben tartja az évfordulókat, felsegíti a kabátját, kiveszi a kezéből a bevásárlótáskát, vagy előre engedi az ajtónál. Folytatódik, az utcán, a munkahelyen, az iskolában, a bevásárlóközpontban, az ügyfélszolgálaton, a koccanásos balesetben, és minden olyan helyzetben, ahol az apa nőkhöz viszonyul, és amilyen módon a nőkkel kommunikál. A gyerek figyel. Azt is érzékeli, hogy a férfi-nő kapcsolata nem csak boldog társasutazás, hanem időnként krízisek, távolodások, hullámvölgyek sorozata is egyben. Már ekkor megtanulja, hogy a konfliktusok kezelése, a szeretetteljes kommunikáció, a sérelmek kibeszélése, az azonnali reagálás dönti el a kapcsolatok sorsát.

Egy kislány így lesz felnőttként sérült, női szerepénk betöltésére alkalmatlan felnőtt, vagy éppen egészséges önbecsülésű, saját értékeivel tisztában lévő nő, aki tudja, mit várjon el a férfiaktól, és legyen ez elsősorban a tisztelet.

Ha azt látja, hogy az édesapja nem tiszteli az anyját, ha előtte oltja le, ha lekezelően, durván bánik vele, ha másodrendűként kezeli, akkor számára is ez lesz a minta, és később bizonytalanná válhat saját értékeiben. Az apa legyen mindig az erő, a biztonság. Példa, minta, amit egy lány majd leendő társában keres. Legyen olyan, akinek felnőttként is jó sírni a vállán, és nem zavarja, ha a szemfesték összemaszatolja az ingét. Egy apa nem képes a női minta közvetítésére, vagy megtanítani a lányát „nőül”, és nem képes meghatározni a nőiesség mibenlétét. Mégis a legjobb tanítómester lehet a nőiesség életleckéihez. Mert szerepviselkedésével nem azt közvetíti, hogyan kell, vagy lehet nővé válni. Hanem azt, hogy egy férfinak hogyan kell bánnia a nőkkel.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.