Az az igazság, hogy néha az élet kemény lesz számunkra. Néha a "maradok" helyébe a "vigyáznom kell mostantól magamra" lép. 

Élethelyzetek, ahol döntenünk kell, hogy mit választunk. Csak tudjátok az a baj, hogy nagyon gyakran az ember gyáva. Kevés önbizalommal lépünk bele nem megfelelő kapcsolatokba, mert azt gondoljuk nekünk ennyi jár. Ez így most elég lesz.

Sajnálom ezeket az embereket, mert nem látják a fától az erdőt. Nem látják azt, hogy mennyire messze van a boldogság, és az igazi érzések attól, amibe belekergetik önmagukat. És azt is sajnálom, hogy sokan nem értik még, hogy olykor azok, akik őrülten szeretnek, időnként nem tudják már ezt tovább csinálni. És ez valahol rendben is van.

Vannak dolgok az életben, amiket nem tudunk irányítani. Ilyen például az, hogy egy érzelem meddig képes életben maradni. 
El kell fogadni a tényt, hogy valaki vagy téged választ, vagy nem. Fekete, vagy fehér. Szarul hangzik, igaz? 
Mégis meg kell tanulni azt, hogy az embernek tisztelnie kell a másikat, és saját magát is. Nem tudod irányítani egy másik személynek az érzésvilágát. És nem is uralkodhatsz senki felett. Az egyetlen, amit irányíthatsz az te magad vagy.

Dönthetsz jól, és választhatod a boldogságot. Választhatod azt, hogy félredobod az önbizalomhiányodat, és beleállsz abba, ami hosszú távon jó irányba visz. 
De dönthetsz másképpen is, dönthetsz úgy, hogy szorongatod az "önbizalmad" szarrá taposott maradványait, és ezzel fel is adhatod az igazi utadat. 
Te döntöd el, hogy fel tudsz-e nőni a feladathoz. Te döntöd el, hogy akarsz-e még teljes szívvel érezni. Te döntöd el, hogy a "maradok"-ból lesz-e valaha "már nem kell vigyáznom magamra, jó helyen vagyok".

További írások itt!

Instagram ITT 

• érzések lélekhangok maradni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!