Nem tudom, jó hír-e, vagy sem, de a krónikus hűtlenek jó része sosem lép ki abból a kapcsolatból, amelyikből csak kikacsintgatni szeret. Többször láttam már egészen közelről mindenki által halálra ítélt kapcsolatokat, várva a végső szakítást, a zűrzavar befejezését - és végül nem történt semmi.

Pedig jól látható volt, hogy az új szerelem, a szenvedély mindent visz, hogy nincs semmi, ami visszatarthatná a másikat annak a bizonyos lépésnek a megtételétől, aztán mégsem történt semmi. Legutóbb egy férfi ismerősömet faggattam a dolgok menetéről, hogy s mint van ez az egész, hogy gondolkodnak a kérdésről a férfiak, mi alapján döntenek így vagy úgy. S hogy ő, aki szenvedélyes kapcsolatban van egy nála jó tíz évvel fiatalabb, egyedülálló nővel, miért nem lép, mi tartja vissza, annak ellenére, hogy kívülről úgy látszik, már semmi sem köti a házastársához?  Egyáltalán: minek jár haza, ha már nem kap semmi, ha az egész nem érdekli és egy sokkal, szebb, és fiatalabb nővel élhetne? Miért nem dönt az új mellett, ha az tényleg annyira jó?

- Azzal kezdeném, hogy nagyon alacsony a nők önbecsülése – mondja. Azok a nők, akik nős férfit választanak maguk mellé, tehát olyat, aki már valakié, az én szememben eleve vesztesek. Az első pillanatban vesztésre álló meccsbe szállnak be, ha vállalják – még akkor is, ha azt hangoztatják, hogy csak átmeneti időre – a kettes számú nő szerepét. Az ilyet nem lehet komolyan venni. Az a nő, aki egy percig is elviseli ezt a helyzetet, valójában nem tartja magát méltónak az első helyre. Ha egy ilyen nőt megcsalok - mert igen, a férfi a szeretőjét is megcsalja - ő már két nap múlva, vagy még aznap megbocsát: kevés lehangolóbb dolgot tehet egy nő. Ennek a nőnek minden mindegy, bárhogy jó neki a férfi, akkor is ha még két vagy három szeretőt tart mellette. Ki tudna akár egy picit is komolyan venni egy ilyen nőt? Persze, ezek a nők közben mindent bevetnek, hogy a másik nőtől elcsábítsanak – ez sem vonzó: egy nőnek legyen tartása. Tetszik vagy sem, hiába vagyunk hűtlenek, csak azt vesszük komolyan, akiért  meg kell küzdeni. Tudom, első ránézésre úgy tűnik, hogy ha a nő nem megy el a férfival, akkor majd elmegy vele más, de erről is a nők tehetnek, az alacsony önbecsülésükkel. Ha jobban meg kellene erőltetnünk magunkat, másképp néznének ki ezek a kapcsolatok is.

Aztán meg igen, ott van a komfortzónánk. Ha felhív a feleségem, hogy mi legyen a vacsora, az bizony nagyon sokat nyom a latban. Egyszerű lények vagyunk, fontos nekünk a kényelem. Minek bajlódnánk valakivel, akivel csak a viták vannak, meg a számonkérés, hogy mikor lépünk már: akitől valójában nem akarunk mást, csak szexet? Mikor biztos háttér van mögöttünk, egy hely, ahol kiszolgálnak, ahol gondoskodnak rólunk, ahol a sok hülyeségünkkel is elfogadnak, kritizálás nélkül, ahol jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk.

• agatha seymour életmesék férfi házasság kapcsolat kényelem nő szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!