Néha észhez kell térni

Emlékszem a régi önmagamra, így belegondolva nem is olyan régi, de annyira más én volt az akkori önmagam, hogy távolibbnak tűnik, mint valójában. Sok dologban mégis okosabb és bölcsebb, amit soha nem gondoltam volna.

Az emberi természet a tökéletes hajlamot biztosítja számunkra ahhoz, hogy játszi könnyedséggel szokjuk meg a jót, mint a rosszat. Így van ez a kapcsolatokban is. Akit megtépázott az élet és az előző hódolók az biztosan érti azt a fohászt, hogy mindent megadna egy normális férfiért.

Ezzel a gondolattal a fejükben értetlenül nézik azokat a nőket, akiknek kijutott egy nagyon is szerethető és szeretetet érdemlő férfi és nem becsülik meg. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy hárpia, csak nem látja azt, ami nélkül nem fogja tudni megtartani a kapcsolatát sokáig. Elhagyva és megalázva olyan könnyen lehet látni a jó tulajdonságokat, de évek alatt ezek teljességgel megszokottá válnak és nem tűnnek fel, csak külső szemmel. Sok kapcsolatnak ez árt a legtöbbet, hiszen a kapcsolat női oldala nem becsüli a férfit, de egy harmadik fél nagyon is becsüli és ez a felállás hosszú távon nem a kapcsolatban szereplő nőnek kedvez. Ezt a helyzetet el lehet kerülni, ha szeretjük a párunkat, el is kell kerülni.

Észhez kell térni, hiszen ha elmosogat meglepetésből, nem az a lényeg, hogy jól sikerült-e, hanem az, hogy ránk gondolt és nekünk készült. Időt töltött vele és csak jóindulatból. Ilyenkor egy percre át lehet gondolni, hány nő sóhajtana fel, hogy neki van a világon a legjobb árja mert legalább megpróbálta. Oda kell figyelni és nem szabad elsárkányosodni. Ami néha ugyan megesik, de egy teljesen elfogadott állapotnak semmiféleképpen nem szabad fenntartani, hiszen nem az. Meg kell őrizni azt a képet, amit a legelején épített fel a varázsával, a személyiségével, a kisugárzásával. Ezzel együtt magunkat is meg kell őriznünk, azt az énünket aki mindent oda adott volna egy olyan férfiért, aki épen most itt van. Hűséges és jó társ, a legnagyobb ajándék az életben, ezért észhez kell térni.

Észhez kell térni, mert vége lesz. Észre sem vesszük és már vége is, akkor pedig már késő a sírás, akkor már semmit nem ér el vele az ember. Minden nap hálát kell adni, azért ami van vagy javítani azt, amit még lehet.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!