A dolgokat mindig a megfelelő távolságból látod. Amikor benne vagy egy történetben, gyakran megesik, hogy egész másképpen éled meg a történteket, mintha mindazt kívülről néznéd. 

Az ember mindig azt hiszi valóságnak, amit a dologból látni akar. De megesik, hogy egy út kettéválik, és amikor ott maradsz egyedül, látva, ahogyan távolodik el tőled minden, amiről addig azt hitted a tiéd, elkezded megérteni a dolgokat. Megérted azt, hogy nem minden szónak volt akkora súlya. Megérted azt, hogy nem lehetsz minden dologért felelős. Megérted, hogy sokszor te vagy az, aki többet akar belelátni valamibe, ami koránt sem biztos, hogy megvolt. 

Telnek a napok, a hetek és benned egyre erősödik a fájó érzés, mert rádöbbensz, hogy ha valóban fontos vagy valakinek, akkor nem tudna ilyen messzire sodródni mellőled. Hogy mindig azt gondoljuk, hogy az emberek félnek, nem mernek, nem állnak készen. Pedig mindez csak üres kifogás. Mentegetjük magunk előtt a menthetőt, miközben a tények önmagukért beszélnek. Nem nem mernek, hanem nem akarnak, és ez óriási különbség. Más kérdés, hogy gyávák, igen talán, de az is meglehet, hogy egyszerűen csak nem kellettünk eléggé.

Ne hazudj tovább magadnak, légy őszinte! Lásd meg, hogy a valóság mit mutat. Értsd meg, az igaz az mindig a tettekben mutatkozik meg. Nehéz, igen. És sorolhatnánk az elengedés különböző praktikus megoldásait, de lássuk be, hogy érzelmi szinten egészen más kivitelezni, mint gyakorlatban. Egyszerűen el kell fogadni azt, hogy az elengedésnek megvan a maga érzelmi ideje, amit nem lehet megúszni. Végig kell sétálni azon az elcseszett útvonalon, ami kivezet majd idővel az egészből. Mert hidd el, a dolgokat csak a megfelelő távolságból látod majd helyesen.

További írások itt!

Instagram ITT 

• érzelmek lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!