Amikor szorongásról beszélünk, akkor az emberek jelentős része az izgalommal köti össze ezt az érzést. Olyan helyzetekkel, amikor például tétje volt valaminek és rajtuk volt a „gyomorideg”. Ugyanakkor a szorongásnak, rengeteg formája van. Ami a legfontosabb, hogy ha időben észreveszed, akkor egy komolyabb problémát tudsz megelőzni.

Egyszer már írtam arról, hogy a gyakori szorongás a pánikbetegség előszobája. Ezt valahogy úgy kell felfogni, mint egy jelzést, ami figyelmeztet arra, hogy valami nincs teljesen rendben és érdemes egy picit befele figyelni, hogy meglássuk miből ered ez a fokozott állapot.

A psziché nagyon bonyolult és összetett, de az önismeret sokat tud segíteni, ha el akarunk igazodni saját magunkon belül. Gyerekként tapasztaltam meg először a szorongás jeleit. Reggelente, iskolába menet a buszon mindig feszítettem a kézfejemet, görcsösen. Furcsa érzés volt, de akkor persze nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Gyerek voltam…

Ahogyan később sem, amikor kiskamaszként előjöttek az első pánikos rosszulléteim. Valahogy akkoriban még nem volt ez ennyire világos az embereknek sem, hogy bizony ez valóban pánikbetegség, és persze akkor egészen más tünetegyüttesekkel jött elő, mint később felnőtt koromra. Természetesen akkor már muszáj voltam komolyan venni, tekintve, hogy folyamatosan rosszul voltam és gyakorlatilag teljesen kihatott a mindennapjaimra.

Aztán kőkemény időszak következett. Öt hónapig a lakást sem bírtam elhagyni. Később egy utcányi távolságot zokogva tettem meg, szorítva a családtagjaim kezét. Az ember nem tudja eldönteni ilyenkor, hogy mi lenne a helyes megoldás. Ehhez többnyire segítséget kell kérni, és ebben nem is szeretnék állást foglalni, mert nem az én tisztem megítélni az egyéni helyzetek súlyosságát, de ami mindenkire egyaránt vonatkozik az az, hogy mélyen magunkba kell nézni egy ilyen betegség következtében (ha már addig nem tettük meg). Ugyanis ezek valóban mind belőlünk erednek.

Amikor túljutunk a nehezén, és letettük a pánikos tüneteket, akkor jön még egy lépcsőfok. Ugyanis a szorongások nagyon gyakran még megmaradnak. Nekem sokáig nagyon nehezen ment megértenem azt, hogy van különbség a pánikos rosszullét és a szorongás között. De az biztos, hogy amíg nem tanultam meg kezelni a szorongásaimat, addig nagyon könnyen tudtam valóban pánikrohamot produkálni belőle. Öngerjesztő folyamat.

Volt olyan, hogy éreztem annyira szorongok, hogy egy korty vizet nem tudtam lenyelni. Vagy indokolatlanul elkezdtem köhögni, fullasztóan. Időbe telt mire megtanultam azt, hogy mire kell figyelnem magammal kapcsolatban. Hogy bizony mindig vannak figyelmeztető jelei a szorongás elejének is. Azt hiszem a kulcs az, ha időben elkapjuk az érzést. Onnantól már szinte nyert ügyünk van. Hiszen a tudatunk elég erős ahhoz, hogy megértse, nincs szó valódi veszélyről, csupán az elménk játszik velünk. Rengeteg módja van annak, hogy oldjuk a saját szorongásunkat, csak meg kell ismernünk magunkat annyira, hogy tudjuk, mi az, ami kizökkent a felfokozott, görcsös állapotból.

• betegség érzések gyógyulás lélek pánikbetegség psziché szorongás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!