Minél több a veled, annál nehezebb a nélküled
Látszólag összeszokottan táncolunk, és most puhán körülölel a levegő, a veled eltöltött órák rám fonódnak, mint gondoskodó, biztonsággal tartó polipkarok. Most biztonságban vagyok, most száz karod van, mert ha egyet lefejtek magamról, ott van a többi, ami megtart. Elengednélek, és kapaszkodnék beléd, beszélnék, megnyilvánulnék és kiállnék magamért.
Egyedül is táncolnék. Tudom egyedül is tartani magam, bizonygatom elszántan, ellöklek magamtól, aztán mégis úgy szeretném, hogy te legyél a hangom, beszélj helyettem. Te vezess újra a táncban. Férfi legyél. Ha akarom, dédelgetlek, elárasztalak édes emlékekkel, melyekből akkor táplálkozol, ha majd újra ellököm a kezed.
Én sosem hittem a se veled, se nélküled kapcsolatokban. Mert ezekben a széthulló, majd ideiglenesen újra összekapaszkodó liezonokban nincs érzelmi biztonságom, nem azt kapom, amit szeretnék és nem úgy tisztelnek, ahogyan az jó lennem. Mégis ez beszippant, körülfonja a testem, tudom, rabolja a hitemet, az időmet, és az önbecsülésemet, és egyre kényelmetlenebbül érzem magam ebben a szeretetlenség kötelékben, mert hol fojtogat, és a torkomat szorítja, hol pedig édes-mézes, pillanatnyi boldogságot hozó nedűjében fürdet. Az igényeimről, vágyaimról nincs bátorságom nyíltan beszélni, nem szabok határokat, nem mondok nemet, és így lassan bezárulok, mint a kagylóhéj, a bizonytalanságod miatt egyre vastagodik a páncélom, és beáll közöttünk az ideiglenes csend, nem találkozunk, látni, definiálni akarjuk végre, hogy mi ez közöttünk.
Aztán újra itt vagy, a lelkünk ólomnehéz, de a testünk gyönyörű táncot jár, a szeretkezésünk elemi erejű, fogaimat a válladba mélyesztem, körmeim térképet rajzolnak rád, megjelöllek szerelemtetoválással, elfoglallak, kiterjesztem rád magam, ne érintsen senki más. Pillanatokra megmutatod az igazi arcod, ideiglenesen levetett maszkjainktól kis időre könnyű lett a szívünk. Most nem akarsz itt hagyni és én most nem akarlak elengedni. Most nem. Ölembe hajtod a fejed, elsimítom az összes aggodalom és gondolkodóráncodat, most nekem van száz karom, úgy ölellek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez