Mindenki az, aminek elsőre látszik

Állandóan variálunk, magyarázkodunk! Mikor a barátnőimmel találkozom, és szóba kerülnek a férfiak (mi más lenne a téma?), mindig oda lyukadunk ki, hogy kivel, miért és hogyan ért véget.

Megmagyarázzuk, mert természetesen megtaláljuk azt a pontot, amikor a dolgok hirtelen rossz irányt vettek, amikor már mindenki csak úgy tett mintha, aztán a végén, mint derült égből a villámcsapás véget ért a kapcsolat. Pedig minden olyan jól indult! Mennyi lehetőség volt abban a pasiban! Mennyi mindent tudtunk volna még kihozni belőle, ha nem futamodik meg, ha jobban hisz magában, ha még egy kicsit kitart, ha képes lett volna meglátni, hogy…, ha érezte volna azt, amit mi éreztünk, és ha az a sok ha nem lett volna ott. Persze leginkább az elején, úgy értem a legelején, a nulladik pontnál, amikor láthattuk volna, ha akarjuk, amit csak a végén voltunk hajlandóak meglátni, hogy ez nem az a férfi akire várunk! Mert annyira vágytunk egy kis szerelemre, hogy megmagyaráztuk a megmagyarázhatatlant. Hogy nem iszik, csak épp akkor, azon az estén egy kicsit többet dobott be a kelleténél. Hogy később meg azért volt rá szüksége, mert nem tudott megbirkózni a gyerekkori traumáival. Aztán meg kirúgták a munkahelyéről és nem volt más vigasza, na meg egyébként is: mindenkinek vannak problémái, nem? És mindenki úgy oldja meg őket, ahogy tudja. Hogy ő pont így? Hát bizony más sem különb! Aztán a kapcsolat végén csak kiderült, hogy bizony állandóan ivott, egy igazi gazember volt! Mert igaz, hogy mindenkinek vannak gondjai, de azért másképp is meg lehet oldani azokat. Itt vagyunk élő példának mondjuk mi magunk. Nekünk is megvan a magunk baja, mégsem így rendezzük! Igenis léteznek a problémákra kulturált, normális megoldások. Többek között ettől vagyunk emberek, hogy nem iszunk, nem drogozunk, nem vagyunk hülyék, ha gondok adódnak, hanem szépen oldjuk meg őket. Persze, ha előre láttuk volna, hogy ő erre képtelen, biztosan nem megyünk bele a kapcsolatba, nincs az az Isten! Mert miért is tettük volna, egy kis szeretetért? Egy ilyentől?

Hányszor, de hányszor láttam ilyen és ehhez hasonló történeteket, de nem ítélkezem senki felett, én sem vagyok különb. Az én személyes verzióm szerint mindannyiszor láthattam volna, hogy ez a jellemtelen ember állandóan csajozik, hogy a hűség szót hallomásból sem ismeri, de akkor valahogy nem tűnt fel, csak mikor már annyit csalódtam, hogy könnyebb vagy legalábbis fájdalommentesebb volt a kezdet kezdetén őszintének lenni magamhoz, mint még egyszer hazudni magamnak és szükségtelen terheket a nyakamba venni. Mert igenis, mindenki az, aminek már elsőre is látszik!

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!