Miért lett hirtelen mindenki allergiás? A válasz jóval bonyolultabb a pollennél
Nyár van. Nyitva az ablak, megszárad a ruha a teraszon, este végre kiülünk valahová, hétvégén irány a Balaton – és közben egyre többen élnek antihisztaminnal a táskájukban. Tüsszögés, viszkető szem, kaparó torok, bedugult orr, köhögés. Olyanok is panaszkodnak, akik néhány éve még gond nélkül feküdtek a fűben.
Könnyű lenne mindent a pollenre fogni. Csakhogy a pollen nem új találmány. A növények jóval előttünk is szórták.
Ami megváltozott, az a környezetünk – és részben az is, ahogyan az immunrendszerünk ebben a környezetben működik.
Nem csak úgy érezzük, hogy több az allergiás.
Az allergiás betegségek növekvő terhe régóta foglalkoztatja a kutatókat, és ma már aligha magyarázható egyetlen okkal. A genetikai hajlam fontos, de génjeink néhány évtized alatt nem változtak meg olyan mértékben, amely önmagában indokolná a jelenséget.
Városiasodás, légszennyezés, megváltozott étrend, csökkenő biodiverzitás, más mikrobiális környezet és hosszabb pollenszezonok: a kutatás egyre inkább ezek összjátékát vizsgálja. A World Health Organization is foglalkozik azzal, hogyan erősítheti egymást a klímaváltozás, a légszennyezés és a levegőben terjedő allergének hatása.
A nyár már nem feltétlenül jelent fellélegzést
Sokan még mindig néhány tavaszi hétként képzelik el az allergiaszezont. Csakhogy a különböző növényfajok miatt a pollenterhelés tavasztól őszig húzódhat. Júliusban a füvek és különféle gyomnövények okozhatnak panaszokat, később pedig megérkezik a parlagfű időszaka is.
A melegebb idő ráadásul belenyúl a növények életciklusába. Befolyásolhatja, mikor kezdődik a pollenkibocsátás, meddig tart, és mennyi pollen kerül a levegőbe. Ezért történhet meg, hogy valaki júliusban értetlenül áll a tünetei előtt: „de hát már elmúlt a tavasz”.
Igen. Csak közben az allergiaszezon nem feltétlenül olvassa ugyanazt a naptárt.
A pollen és a városi levegő rossz párosítás
Nem mindegy, milyen levegőben találkozunk ugyanazzal a pollennel.
A légszennyező anyagok irritálhatják a légutakat, ronthatják a nyálkahártyák védekező működését, és a kutatások szerint a szennyezett környezet az allergiás reakciók szempontjából is kedvezőtlen lehet. Egy forró városi napon tehát nem egyszerűen pollen van a levegőben: finom részecskék, ózon, hőség és más környezeti terhelések találkozhatnak ugyanabban a szervezetben.
Ez részben magyarázhatja azt a sokak számára ismerős tapasztalatot is, hogy ugyanaz az ember egészen másképp érzi magát egy forgalmas városi utcán, mint máshol – bár természetesen az adott hely növényzete és pollenterhelése döntő lehet.
Túl tisztán élünk?
Az egyik legismertebb magyarázat az úgynevezett higiéniahipotézis. Leegyszerűsítve: a modern életben az immunrendszerünk kevesebb és másfajta mikrobiális ingerrel találkozik, mint korábban.
De ebből nem az következik, hogy koszosabban kellene élnünk, vagy hogy a kézmosás allergiát okoz. A mai kutatások inkább azt vizsgálják, milyen mikrobiális sokféleséggel találkozunk, mennyi kapcsolatunk van a természeti környezettel, és hogyan alakul a bél-, bőr- és légúti mikrobiomunk.
Egy városi gyerek élete ebből a szempontból egészen más lehet, mint egy korábbi generációé: több idő zárt térben, kevesebb közvetlen kapcsolat talajjal és változatos természeti környezettel, más étrend, más antibiotikum-használat.
A bélrendszernek is lehet köze ahhoz, ami az orrunkban történik
Néhány éve még divatszónak tűnhetett a „mikrobiom”. Ma már komoly kutatási terület.
A bélrendszerünkben élő mikroorganizmusok részt vesznek az immunrendszer szabályozásában, és egyre több vizsgálat foglalkozik azzal, hogyan függhet össze a mikrobiális egyensúly az immunológiai toleranciával és az allergiás betegségekkel.
Ez persze nem jelenti azt, hogy egy probiotikum majd kikapcsolja a pollenallergiát. A kép sokkal összetettebb. Inkább azt mutatja, hogy az immunrendszer nem különálló őrszem az orrunkban: összefüggő rendszer része, amelyre hat az étrend, a környezet, a nyálkahártyák állapota és számos korai életesemény.
És az is lehet, hogy túl sok mindent nevezünk allergiának
A laktózintolerancia nem tejallergia. A gluténnel kapcsolatos panasz nem automatikusan búzaallergia. Egy kozmetikum után jelentkező bőrpír sem feltétlenül valódi allergiás reakció.
Ma többet beszélünk ezekről a tünetekről, jobb a diagnosztika, és hamarabb keresünk magyarázatot. Ez is növeli az allergiák láthatóságát. De ettől még hiba lenne az egész jelenséget divatdiagnózisnak tekinteni.
A valódi kérdés ugyanis nem az, hogy miért lett egyik napról a másikra „gyenge” az immunrendszerünk. Sokkal inkább az, hogy milyen környezetben kell ma működnie.
Melegebb nyarak. Hosszabb vagy eltolódó pollenszezonok. Városi légszennyezés. Kevesebb biológiai sokféleség. Más étrend, más mikrobiom, több zárt térben töltött idő.
Talán ezért érezzük úgy, hogy hirtelen mindenki allergiás lett.
A pollen ugyanis régi szereplő. A világ, amelyben belélegezzük, már egyáltalán nem ugyanaz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez