Miért lesz olyan sok sikeres ember boldogtalan?

Az elfogadásért való könyörgés terhét húzzuk-vonjuk, a megfelelési kényszer húzza vállainkat. Pedig semmi mást nem kellene tennünk, csak elfogadásba kerülni önmagunkkal, és attól a perctől nem kell majd senkinek, semmilyen eszközzel, folyamatos vetítéssel, a sikeresség külső igazolásaival bizonygatnunk, mennyit érünk. Mi a titka a sikeres és boldog embereknek?

Ma egy nőnek már nem elég csak szépnek, elbűvölőnek lenni, türelmesen álldogálni, vagy jól férjhez menni, ahhoz, hogy elérje karrierje csúcsát. A mai nő teremt, alkot, és önmegvalósít. Ki tortacsodákat süt, ki kutyát idomít, könyvet ír, kerámiát készít, hegyet mászik, profi módon kertet rendez, vagy különleges papucsokat tervez. A sikeres és egyben boldog emberek elsődleges titka a szenvedély, azt teszik, amit ingyen is csinálnának, csak és kizárólag az elismerés, a kiválóság érzésének édes ízéért.

A valódi boldogsághoz éreznünk kell, hogy igazán jók vagyunk valamiben. Ma jellemzően a siker külső jegyeinek fényében ítél a világ, díjak, elismerések, médiamegjelenések, követők száma, anyagi bázis alapján. Miközben a siker lajtorjáján igyekszünk felfelé imbolygó lábakkal, sokan esünk abba a hibába, hogy azt kezdjük hajszolni, ami mérhető. Vagyis a pénzt, titulust, a követőket, a lájkokat, az elismerést, a siker külső jegyeit próbáljuk kergetni és megszerezni, mert mindennél fontosabb, hogy benne maradjunk a körforgásban.

Ez az örökös hajsza azonban pontosan a boldogtalanság és a folytonos elégedetlenség biztos receptje. A számok nem hazudnak, de mégis mennyi az elég? Mihez, kihez viszonyítjuk önmagunkat? És milyen mérőszámok alapján ítélünk meg bárkit is? A siker nem titulus a névjegykártyámon, nem designer darabok, nem csodaautók, és nem egymillió követő, hanem az érzés, hogy mesterszinten űzök valamit, ebben jó vagyok, sőt kiváló. Amit én csinálok, és ahogyan, azt nem tudja senki más, erre büszke vagyok, és nagy ívben teszek arra, mások hogyan, milyen eszközökkel próbálnak érvényesülni. Minél inkább mesterien végzem a dolgomat, a kiválóság érzése annál pozitívabban áraszt el, és már nem akarok megfelelni senkinek. Nem érdekelnek a számadatok, egyre boldogabb, és sikeresebb leszek, mert a hírnév, és a pénz egyfajta melléktermékként érkezik. Már nem küzdök, kapálózok elégedetlenkedve, vért izzadva. Már nem próbálok jobb lenni másoknál.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.