Miért lesz egy nő újra és újra csak szerető?

Vajon miért lesz valaki újra és újra nős férfiak szeretője, tűri el a méltatlan bánásmódot és lesz az örök harmadik? Miért ismétlődik újra és újra ugyanaz a méltatlan minta? Egy titkos viszony csekély jogokat biztosít, mégis számtalan nő beleragad a szeretői státusz édes-mézes mocsarába.

Sérült önértékelés és énkép, hányatott gyerekkor, elnyomás, elhanyagolás, az elismerés hiánya, vagy bántalmazás juthatott osztályrészül annak a nőnek, aki folyamatosan olyan kapcsolatok fogságában találja magát, ahol "csak" szeretőnek kell. Néhányan úgy vélik, szeretőnek lenni bár nem paradicsomi állapot, mégis valami, esetenként kellemesebb a magánynál, hiszen akadnak izgalmas napok, akár egy titkos hétvége is belefér, a kisebb-nagyobb ajándékokról nem is beszélve.

A legtöbb esetben azonban a titkos viszonyokban több a szenvedés, és az önostorozás, mint amennyi boldogságot hoz. A szeretőnek lenni habzó és könnyű, és bár okoz mámoros pillanatokat, a hétvégék, ünnepek, a „legális” napszakok, amikor családok töltik együtt idejüket, mind magányosan telnek. Nincs állandó, stabil jelenlét. Nincs elköteleződés, összekapaszkodás, nincs kötelék, és nincs szövetség.

Úgy érzem, lassan de biztosan haladunk szegény szeretők piedesztálra emelése felé. Mintha a szeretői státusz egyfajta nem kötelezően, de elvártan végrehajtandó huszonegyedik századi női életfeladat lenne. A szeretőket boldogan üdvözlik hasonló cipőben járó, női sorstársak a klubban, közösségi oldalakon szeretőnek lenni témájú zárt csoportok alakulnak, ahol minden beavatott elpanaszolhatja saját történetét. Megkönnyíti az élet nagy igazságtalanságának a feldolgozását, miszerint a drága, aki a parkolóban mindig a kesztyűtartóba rejti a jegygyűrűjét sosem válik el. Vagy igen? Vagy mégsem? Valójában csak áltatjátok egymást, és az időt húzzák, ahelyett, hogy egyetlen hatásos csatakiáltással szétszéledne közösség, és sok szerencsét kívánnátok egymásnak, felvállalva az ideiglenes egyedüllét státuszát. Tudjátok, a szeretőből lett feleség rögös, tövisbokros, kanyargós és buktatókkal teli úton halad. Belekeveredni ebbe a státuszba többek között azért nem ajánlatos, mert ez az egyetlen élethelyzet, ahol nem érvényesül a mágikus hármas hatása. Ez kettős játék, mégis odaoldalog egy harmadik, és mivel kettős játék, ki kell golyózni valakit, legyen ez a személy a feleség, eleget játszott már. A szeretőség extrém és veszélyes játék, valaki mindig megsebesül, itt nincs fair play. A fair play az lenne, hogy kikerüljük, ami a másé. Olyan szinten működik a kémia közöttünk, mint még soha senkivel, megőrülök érte és érzem, ő is így van velem. Soha nem volt még senkivel ilyen jó a szex. Te is tudod, mi lenne az igazi. Ha nem kellene elrohannia, jegygyűrűt rejtegetnie különböző helyeken, és ha nem kellene végre délelőtt karácsony estét ünnepelni.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.