Miért félünk elköteleződni?

Sokunknak nem is olyan könnyű egycsapásra MI-ben gondolkodni. Átállítani a fejünkben a kapcsolót valamiféle társidentitásra, megszokni a tudatot, hogy egy másik ember ott van, jelen van, és vele folyton relációba kerülünk. Féltjük önmagunkat, mindez az énhatárainkat feszegeti, vajon vele feladhatjuk független identitásunkat? Ezek normális érzések a kapcsolatok kezdeti szakaszában, de az elmélyüléssel, kötődéssel, a bizalom szilárdulásával ezek a megélések változnak, és észrevétlenül megtanuljuk a többesszám használatát. Egy érett, felnőtt ember nem csak úgy elvan a kapcsolatok langyos állóvizében, hanem képes elköteleződni, egyetlen ember mellett a döntést meghozni.

Ehhez muszáj kockáztatni. Egyetlen ölelés, érintés, őszinte beszélgetés elriaszthat. Mit akar tőlem? Ha őszintén kiadom magam, az veszélyes, kockázatos lehet, sérülök és sérteni fogok, mert sebezhető leszek, és megsebzek. De beengedni valakit, megmutatni igazi, kitakart valómat, vállalni, megadni magam, kockáztatni – ez az, ami nélkül nem lehetnek igazi találkozások.

Az elköteleződés egy tudatos döntés. A külvilág számára is kinyilatkoztatott ígéret arra, hogy a kapcsolatunkat jóban, rosszban őrizzük, megtartjuk, és küzdünk érte. Egy biztos alapokon nyugvó társszerelem megnyugvást, jövőképet, és puha érzelmi biztonságot nyújt. Kötelezd el magad olyasvalaki irányában, akinek képes vagy átadni és megadni magad, átengedni őt a bizalmatlanságod védőburkán, és egészen közel engeded, hogy lássa, megtanulja a sebezhető énedet. Akinek közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, biztonságot élhetsz meg, az otthonosság érzését. És akivel kölcsönös tisztelettel viseltettek egymás iránt, aki jól szeret, aki mellett megbecsülve, szeretve érzed magad, és szabadabb, örömtelibb, boldogabb az életed mellette, mint nélküle.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.