Mielőtt megismertelek
Valahogy elfelejtjük értékelni az egyszerű történeteket, hamar rásütjük mindenre, hogy butuska, nyálas, és ezerszer lerágott csont. De várhatunk -e többet a vámpíros, és horror filmeken szocializálódott generációtól? Manapság az is fura, ha egy film túl csendes, ha kevés benne a halálsikoly, ha mellőzi az erőszakot, az alpári párbeszédeket, és a démoni erőket, ha mentes mindennemű aberrációtól, és ha nem túl erőszakosan feszeget társadalmi kérdéseket.
Louisa Clarke nem tudja még, mi az élet értelme, nem tapasztalta még, milyen elindulni az álmok után. Anyagi nehézségek korlátai között él, apja évek óta munkanélküli, a szüleit kell segítenie, a kisvárosban stagnál, megrekedt céljai megvalósításában. Pedig ez a cuki lány színes, szeretnivaló egyéniség, és mókás cipőgyűjteményével, fura grimaszaival, és véletlenszerűen magára aggatott, színpompás szettjeivel bohókás különcnek tűnhetne, kinek lelkivilága csupa káosz, de ahogy közelebbről nézzük, magával ragad a cserfes lány egyszerű bája, és tiszta szíve.
A nyaktól lefelé teljesen lebénult fiatal férfinek a lelke is paralízises, ami még nagyobb gond, korábban nagy kanállal habzsolta az életet, és megvolt mindene, álommunka, álomnő, és izgalmakkal, kihívásokkal teli mindennapok. De most gyűlöli megmaradt vegetációjának minden egyes fullasztó, gúzsba kötő, fájdalmas percét. Két világ találkozik, amikor ők ketten összesodrónak, ott van Will, az élet számkivetettje, akinek mindene megvan, és bármit megvalósíthatna. De mégsem övé a világ minden kincse, mert fizikailag képtelen mozdulni, lelkileg pedig elfáradt, mert egy teljesen új, számára felfoghatatlan és idegen új életbe katapultált.
És ott van Louisa, aki már-már idegesítően optimista, színeket visz Will életébe, mert ő csupa lélegző élet, a megtestesült pozitív gondolkodás. Divatot szeretne tanulni, de célja az álom szintjén stagnál, egy vasa sincs, hogy elinduljon, Louisa tehát tenni akar, teremteni, önmagát megvalósítani, de hiányoznak az anyagi alapok mindehhez. A film sok véleménnyel ellentétben nem azt mutatja be, hogy fogyatékkal élni szörnyűség, és ebből a borzalomból már csak a halál kiút, nem, ez túl egyszerű megközelítés. "Ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakhoz - nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában."
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez