Mi hódítja meg végleg a női szívet?
Bár a technika szélsebes iramban száguld el mellettünk, lelki szükségleteink, a szeretet és elfogadás iránti vágyunk nem változik. Az érzelmeink kinyilatkoztatása szinte teljesen áttevődik a virtuális és közösségi térbe, ahol az ottani metakommunikáció mást sem tesz, mint leszoktat az érzések, az érzelmek feltárásáról, a konfliktusok szemtől szembeni kezeléséről.
A mai párkapcsolatokból leginkább az értelmes, szeretet alapú emberi beszéd, a nemet mondás képessége, határaink meghúzása, és a konfliktusok felvállalása hiányzik. Sok éretlen ember terel, egészen ártalmatlan dolgokat elhallgat, csak a felét vallja be, utólag vallja be, mert fél konfrontálódni. Pedig beszélgetni, kimondani, ami fáj, okosan, konstruktívan veszekedni, vitázni, érvelni kötelező, a másikat érzelmi bizonytalanságban tartani nem fair. A konfliktus nem valami rossz, ördögtől való ártalom, nem azt jelenti, hogy a kapcsolat végérvényesen megromlott, és nem marad más kiút számunkra, mint a szakítás. Inkább visszajelzés, azt mutatja, hogy egyikőnk sem adta fel az egyéniségét.
Minél "tökéletesebbnek" tűnik egy pár, vagyis minél inkább mentes a problémáktól, a mélypontoktól, annál inkább gyanakodhatunk, hogy valamit a szőnyeg alá söpörnek. Nem létezik tökéletes párkapcsolat, csak megfelelő, ami hiteles, életszerű, és elég jó, elég komfortos ahhoz, hogy boldognak érezd magad benne.
Keressük a „másik felünket”, talán számos szívtöréses baleset után egyszer csak rátalálunk arra az emberre, aki társ lehet, akivel végre elsajátíthatjuk a többes szám használatának biztonságát, a tartozni valahová érzésének komfortját. Találunk valakit, akire rávetíthetjük illúzióinkat, boldognak érezzük magunkat néhány hétig, hónapig, majd ráébredünk, hogy a másik ember is csak egy újabb Akárki volt, játszott, és úgy tett, mintha igazi volna. Mintha Valaki volna. Éretlen személyiségek csapnak össze ego-harcokban, gyermekemberek próbálnak férfiak lenni, férfiként viselkedni, de összességében mindketten a magunkét hajtjuk, mintha a kommunikáció csak egyoldalú volna, ahol a saját sérelmeinket kiabáljuk, és nem is figyelünk arra, hogy a „telefonvonal” végén mit próbál közvetíteni a másik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez