Mert szeretsz, és nyugton alhatom

Nézed, fürkészed az arcomat, ahogyan alszom. Lelkem ablakai bezárva, csak öntudatlan vonásaim beszélnek hozzád. Pilláim alá férkőznél legszívesebben, hogy megtudd, benne sétálsz-e az álmaimban, mindenek fölé helyezve még mindig szerepelsz-e bennük, és a fekete-fehér semmitmondó képekből csinálok-e még szivárványragyogást. Mi mindig kiszínezzük, ami elszürkült.

Távol kerülünk, hajszálon múlik, hogy elengedjük egymás kezét, mintha szándékosan taszigálnálak egyre közelebb a szakadék széléhez, ahová egyedül miattam ereszkedtél le, aztán elindulsz nélkülem, mindent hátrahagyva, előtted az úton összetört álmaink törmeléke, beléjük rúgsz, hátat fordítasz és szeretetlen vagy.

Mert szeretsz, és nyugton alhatom - KERESD A NŐT - Szívvonal -

Süt, éget a belőled áradó hidegség, testemen fájdalmas égésnyomok, és bele akarok halni a hiányodba, látni sem bírom ezt az új, idegen, önvédelemből felvett arcodat. A nevedet nyöszörgöm, hátha még hallgatsz rá, és megmutatom a különös ismertető jeleket a testemen, tessék, ez vagyok, még mindig én vagyok. Ismerj fel, nyerd vissza az elveszített emlékezeted, rázd le a rád nehezedett, súlyosan nehéz gyűlölet-ködöt, és szorítsd a tenyered a füledre, amikor a józan ész próbál nagy okosan beleduruzsolni.

Találj haza bennem, és fürkészd ismerős arcomat, ahogyan alszom. Ha én nem kiáltom a neved minduntalan, visszatalálnál a hangom nélkül? Ki élteti, ki lélegezteti a kapcsolatunkat? Mindvégig te lehelted bele az erőt, a sajátodból adtál, akkor is, ha gyengültél, ha fogyni látszott a levegőd és fulladtál a jelenlétemben. Mellettem fekszel, a hajamat simítod, hűvös és megnyugtató érintés, az energia szabadon áramlik és tiszta, könnyed, fényes a lég körülöttünk, mintha csak kicseréltük volna a fullasztót, az elhasználtat, a fojtogatót. A redőny résein, a fehér falon bátortalanul táncol a reggeli őszi napsugár. Egymásra nézünk, a veszély elmúlt. A szerelem életben maradt, túl van az életveszélyen, egész éjjel, összekapaszkodva virrasztottunk érte. Amikor először elbóbiskoltam, te megláttad, felismerted a régi arcomat, amit már akkor megrajzoltál magadnak, mielőtt valóban megismertél. Ritka adomány, amikor az elképzelt ennyire beleillik a valóságos helyére, ilyenkor csoda vár, vigyázni kell.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.