Vagy éppenséggel a közönyt…mert az elfojtott, fájdalmas érzések közönynek is álcázhatják magukat…az „áh, ez engem nem érdekel, untat ez az egész, nem ez a nő kell nekem” érzésébe is csomagolódhat a félelem és a fájdalom.

(Lányoknak műhelytitok: Onnan tudod megállapítani melyik vonatkozik egy adott helyzetre, hogy elutasítással is jár-e? Ha a férfi, udvarias, kedves, de alapvetően közömbös veled, akkor valószínű, hogy nem érdekled. De ha egy alapvetően barátságos férfi CSAK TÉGED elutasít, tudomást sem akar venni a létezésedről és mindezt tüntetően, feltűnően teszi…akkor biztos lehetsz benne, hogy menekül….Megmozgattál benne valami olyasmit, amivel nem hajlandó szembenézni….Ezért képtelen normális, emberi módon viszonyulni hozzád.)

Mit lehet tenni valakivel, aki menekül önmaga elől?

Alapvetően semmit. Előbb-utóbb akkora lesz a nyomás benne, hogy kénytelen szembenézni a fájdalmával. Ilyenkor a férfiaknál kialakulhat betegség is, aminél persze megint fennáll a szőnyeg alá söprés veszélye: hisz nem az ő hibájuk, egyszerűen biokémiai folyamatok romlottak el, kapjunk be pár gyógyszert és tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne…

Hangsúlyozom: tagadásban, menekülésben le lehet élni egy életet…

De egyet tudni kell: életünk minden problémáját az okozza, hogy benyeltünk egy csomó önmagunkkal kapcsolatos negatív hiedelmet, belülről ez működtet, de ezt egyszerűen nem vagyunk hajlandóak elismerni!

A legnagyobb poén pedig az, hogy ha valaki veszi magának a bátorságot és utánanéz ezeknek, akkor rájön, hogy ott semmiféle rettenetes szörnyeteg nincs. Gyerekkorban kialakult hiedelmek ezek– és bizony nem is „nőnek tovább”.

„Nem vagyok elég jó, mások jobbak, mint én, nem vagyok szerethető” stb – hát ezek a mi félelmetes démonaink..

Érdemes eldönteni, megéri-e páncélban élni egy egész életet miattuk….

• érzések férfiak lélekhangok menekülés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!