Legalább magadhoz légy őszinte!
Merj végre szeretni! Az instant megoldások sosem vezetnek boldog léthez! Az egós játékok, játszmák meg szó szerint csak felperzselik a virágzó réteket! Miért hagyod, hogy szenvedjen a lelked? Ez a gondolatsor, ami most így egy kicsit összetetten elindult bennem...
Természetesen több irányból jöttek erre minták, de addig én sem tudok segíteni senkinek sem, amíg saját magamhoz nem merek őszinte lenni!
Saját magának is csak hazudik és fájdalomcsillapítókat használ az ember, hogy jól teszi azt amit éppen tesz, pedig csak önzőségből, ragaszkodásból, hitegetésből, félelemből az elszigetelődéstől, és a magánytól való félelmében játszmázik. És teszi az életét úgy, hogy közben nem csak a sajátját keseríti meg, hanem másokét is mindeközben meg szenved ő is és a körülötte lévők is.
Az első lépés, hogy hidd el, hogy szerethető vagy, úgyis hogyha leteszel mindent, mit védekezésből vagy elvárások miatt tettél eddig. Amit játszmák miatt vagy épp szerepek miatt, félelmek miatt tettél eddig. Ott maradsz a saját magad lényeként, pontosan olyan szerethetőnek, amilyen valójában vagy. Persze nem könnyű letenni a félelmeket, a manipulációkat, a játszmákat, de érdemes dolgozni rajta, érdemes e tudatosságon emelni, hogy meg tudja tenni az elme érdemes megtanulni szeretni, jól szeretni! Mert akit szeretnek az kivirul, akit szeretnek annak növekszik az életenergiája, ragyogóvá válik, kreatívvá, boldoggá, örömtelivé.
Akit nem szeretnek vagy csak rosszul szeretnek, fénytelenné, befelé fordulóvá vagy zsémbessé válik, rosszmájúvá, iriggyé. Aki szeretetlenségben él az mindig birtokolni és kihasználni szeretne! Manipulációja hadjáratát is beveti csak, hogy valamennyire szeretetet kapjon attól, akire számíthat az elméje szerint. Megéri? Nem. Sosem érte meg! Mégis miért teszik oly sokan? Mert el sem hiszik, hogy lehetne másképp. El sem hiszik, hogy valójában ők teljességében szerethetőek, a lecsupaszított sérülékeny önmagukkal együtt.
Lehet, hogy talán soha nem szerették igazán, mint ahogy ő sem szeretett igazán, csak próbálkozott, de a szíve sosem volt teljességében nyitva sem önmaga felé, sem másfelé. Sok mindenben nem volt őszinte még magához sem. Ezért máshoz sem az, pedig a lelke mélyén igazán szeretné a szeretetet is és az őszinteséget is magától s másoktól egyaránt. Ehhez igazán nagy lelkierő kell, érzelmi minták és hitrendszerek oldása, cseréje ugyan gyorsítani tudja a folyamatot, de idő és türelem kell önmagunkhoz is, hogy teljesen új minták szerint merjünk létezni. De ehhez fel kell tárni önmagunkat önmagunk előtt is!
Vitéz Krisztina
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez