Kezeit csókolom, miben segíthetek?

Aranyos, jól öltözött, hatvanas hölgy szuszog az ajtóban. Picit dünnyög a lépcsők miatt, majd a tárgyra tér. Szóval körülnézne, ruhát szeretne. Asszonyom, ez egy férfiruhaüzlet, vagy valami hasonló. Sebaj, mindjárt jön a fiam, aztán neki ’kéne’ nézzek valamit. Szóval a kedves fiának, értem.

Hanyagul érdeklődöm, mintegy diskurzusindító gyanánt, esetleg első öltöny lesz-e a drága gyermeknek, de határozottan megnyugtatnak, tévúton járok. Petike kétgyermekes apuka, feleség, 7-es bömi, meg minden, boldog tulajdonosa egy csilliárdokat forgalmazó, exportra termelő, ily módon napjainkban is prosperáló konglomerátumnak. Petike, eszem a zúzádat, ’bizisten’ kíváncsivá tett engem jóanyád, vajh’ miért pont a ruha önálló kiválasztásának képességét nem sikerült elsajátítanod? Felteszem, csírájában holt el a dolog valahol egy világraszóló cégfúzió és a hármas számú szuperyachtod kiválasztása között. Aztán Petike is beslattyog, egész tűrhető látvány, nemhiába no, a mamiban egy stylist veszett el. Mászkálunk, közben dumálunk, a srác abszolút profi a pályáján, magabiztos, tájékozott, megnyerő. Pár perc, és elhangzik az első komolyabb vízválasztó kérdés: Nos akkor legyen egy sötétkék, vagy egy antracit szürke öltöny? Kérdésemet nyilván hozzá intézem, de Petike már kicsúszott a dimenziónkból, tekintete anyucit keresi, elesettnek tűnik. Mindjárt felsikolt? Jaj, nem, ez meleg volt, felbukkant mami is, valahol az ingek és a nyakkendők közt bolyongott. Visszazökkent az idő. Petike újra kisimult, megérkezett a mankó, és anyuka dönt: legyen egy fekete.

Naná, hát persze, egyébként semmi gond, ezért vagyunk mi itt, rágjuk át, próbáljunk fel többet is, győződjünk meg. A homokszemet csupán ott érzem a gépezetben, hogy tegyük fel, ez tényleg kimaradt neked, nem megy ez a döntés, amikor csak a ruha, meg a tükör, meg te vagy a porondon. Na de anyuval? Petike ’minnyá’ 46 éves leszel! Kapcsolsz? Ha nem megy a story, segítünk, nem kell becipelni a famíliát (persze szeretettel várjuk őket is). Felteszem, az urológus is megy egyedül, és a fodrászodnak se valamelyik rokon vázolja, milyen frizurát is akarsz.

Aztán ha így megy csak, hát miattam menjen így! Szót értünk mi a dédivel is, ha kell. Vidáman felidézgetjük a 20-as évek divatját bármelyik szépkorú felmenőddel, ha neked ez így jó, de javaslom, tégy egy próbát, és hagyatkozz ránk egy picit, nem tegnap kezdtük, hidd el!

Kun Gergely

http://gardrob.postr.hu/

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!