Hajtasz a belvárosban, élvezed a kivételesen könnyed forgalmat, a nyáresti szellő kellemesen borzolja a hajad, simítja végig a tarkód. Kedvenc zenéd szól, de csak halkan, hogy ne nyomja el a pillanat varázsát, hogy át tudd magad adni az összes pezsgő, zsizsgő, rezgő érzésnek.
Magad sem érted minek köszönhető ez a szerencsés zöldhullám, egy kicsit talán még a megengedett sebességhatár fölé is mész mert elvisz a pillanat mámora. És akkor ... BUMM.
Egy akkora, irgalmatlan nagy kátyú fenekét koccolod le az alvázzal, hogy hirtelen még az is csodával határos, hogy az autó halad tovább. Olyan szavak csúsznak ki a szádon, melyekről nem is tudtad, hogy ismered őket, és ezerszer megfogadod, hogy erre ugyan többet nem autókázol...Aztán megint eljön egy újabb nyáresti zöldhullám és megint a kátyú alján találod magad. És újra, és újra, egészen addig amíg meg nem unod és ennek köszönhetően tudatosan nem keresel más útvonalat.
Erős párhuzam vonható életünk „gödrei” és a fent említett kátyú között. Sokszor kerülünk szinte titokzatosan hasonló helyzetekbe melyekről korábban biztosítottuk magunkat: Én ide többet soha! Legyen ez szerelem, munka, családi viták, pénzügyek, baráti csalódás, önsorsrontás. Ismerős? Tudnod kell, hogy a te utad csak te irányíthatod, neked kell kikerülni, elkerülni életed kátyúit. Sokszor azért ragaszkodunk egy-egy „jól bevált” mintához mert annak lefolyását, kimenetelét már ismerjük, kialakítottunk rá egy „gyógymódot”, megvan hozzá a méretben passzoló harci mellényünk, csak le kell azt akasztani a szekrényből.
De mi van akkor, ha egy ismeretlen balkanyar egy sokkal izgalmasabb útra, kalandhoz vezet? Miért mondanál le róla? Azért kaptad az életed, hogy boldog légy, ezzel is színezve saját sorsod másokéval együtt. Élvezd a zöldhullámot, és keress új utakat, hogy fejlődhess. ...és tartsd be a sebességhatárt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez