Kedves felnőtt Kisfiúk

Az érettség sok minden, de nem kor függvénye. Pontosabban egy bizonyos kor alatt kár keresni, de egy bizonyos kor fölött pedig vicces, ha nincs is meg. Kerülvén a félreértéseket, nem az egzisztencia határozza meg az érettséget, de még csak nem is a tanultság.

Kedves felnőtt kisfiúk, akik nem tudjátok meghozni az életetek fontos döntéseit. A felnőtt testetekben egy gyermek bújik meg és fogalma sincs, hogy a sok autó közül melyiket vegye le a polcról, mert amint leemel egyet már egy másik után nyúl. Ti, akiknek fogalma sincs az érzelmi intelligenciáról, mert állandóan csak a megértést várjátok és mindenki hibás csak nektek ne kelljen szembenézni a cselekedeteitekkel.

Mert sokan anyukátokat keresitek egy kapcsolatban, amivel ott kezdődik a probléma, hogy anyukátok mellett csajozhattatok. De egy anyukaszerepre kárhoztatott nő mellett nem, akit ugyan a szerelem hajt, de ti mégis félreléptek. Pedig egyértelműek a szabályok, egy kapcsolatban még inkább, de titeket nem érdekel. Bele sem gondolva, hogy ezzel esetleg mit okoztok, csak gyerekesen örültök, hogy bejött a csínytevésetek és anyuci meg úgyis megbocsátja, hiszen szeret.

Szintén sok közületek nagyon okosan teszi, hogy nem is vállal kapcsolatot, hiszen ilyen mentalitással csak kárt tudna okozni a párjának. Pontosabban fogalmazva nem is okos, csak azért nem éltek kapcsolatban mert képtelenek vagytok felelősséget vállalni bárki iránt. Nem is tudnátok elköteleződni, hiszen akkor mi lenne a többi csajjal. Ki ápolgatja majd őket? Nem tűnik jó biznisznek egy lélekkel, testtel, érzelmekkel, örömmel, bánattal együtt járó nőért elcserélni sok száz testtel járó nőt. Azoknak sem csak teste van, de ti marhára nem vagytok kíváncsiak belőlük többre. Ti vagytok azok, akik megijednek a saját érzelmeiktől, amint valami komolyodik. Nem meritek bevállalni, túl sok felelősség nektek az, ezért se szó se beszéd leléptek és onnantól már szintén nem a ti gondotok az ott hagyott kár.

Remélem, még ha el se mondjátok senkinek, de néha elgondolkoztok azon, hogy nem jó vágányon haladtok. Nekünk, nőknek, ha van is dolgunk veletek, nem halunk bele egy ilyet találkozásba. De ti saját magatokat száműzitek mindentől, ami kicsit is igazi. Nem tudjátok milyen, mikor valakinek ti vagytok a világ és olyan erős kötelék fűz hozzá, amit nem is lehet szavakba önteni. Nyilvánvalóan bőven akad csalódási lehetőség, félig belehalni valakinek az elvesztésébe és újra talpra állni, de soha meg nem tapasztalni azt az érzést, amikor minden jó, egy borzalmas tömlöc lehet. Az egészen biztos, hogy nem fog azonnal menni, de az a kisfiú bennetek, mindent elvesz tőletek. Éltetitek és úgy érzitek, hogy megkönnyíti az életeteket, pedig csak a gyávaságot kapjátok tőle, ami minden részére kihat a létezéseteknek.

Neveljétek férfivá, bátorrá, következetessé, hogy megtapasztalhassátok az élet igazi szépségét és ne csak délibábok után szaladgáljatok lélekszakadva. Tanuljatok meg küzdeni és az igazi értéket keresni, tanítsátok meg a bennetek élő kisfiúnak, hogyan lehet férfi végre, biztosan ő is nagyon szeretne már azzá válni, nem csak kor alapján.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!