Nem is tudom, hol kezdjem. A történetem nem lányregény. Az élet olykor nem jó tanító, ekkor tévedünk rossz utakra. Aztán jön valaki és megment. Így alakult az én mesém is. Egy csapásra csodává lett minden.

Tudja, mindig is tanulni akartam, de nem volt rá lehetőségem. Apám korán lelépett, anyám inni kezdett. New Yorkban laktunk, a csóró végén. A sarkon éjjelente festett nők álltak, őket képzeltem a barátaimnak, a példának. Olyan szépen csillogott a ruhájuk. Aztán beálltam közéjük.

Mindez egyik napról a másikra történt. Időm se volt felfogni, mit csinálok. Sok választásom nem volt. Ma tudom, hogy ez önámítás, hisz mindig van másik út, létezik helyes döntés. Ezt akkor, tizenakárhányévesen nem fogtam fel, könnyen jött a pénz. Anyám képtelen volt arra, hogy eltartson a pénztáros melójából. Amit keresett, azt el is itta. Rosszul voltam magamtól. Gondoltam, összerakok egy kisebb összeget és elhúzok onnan, jó messzire. Színésznő leszek, vagy kifizetek egy egyetemet, tudtam is én, valami ilyesmit képzeltem. És bekövetkezett a hihetetlen csoda…

Finom úr volt, gazdag üzletemberféle Beverly Hillsből. Kibérelt hétvégére. Szép ruhákat vett és cipelt magával mindenhová. Egymásba szerettünk. Kivett a munkából, és lehet, nem fogja elhinni, de képzelje, feleségül kért. Azt gondoltam, hogy ilyen nincs. Megtörténik a varázslat és minden jóra fordul. Persze mindez nem ilyen egyszerűen, tőmondatokban történt, de nem akarom fárasztani, a részletek jelentősége elvész ennyi év után.

Én, a csóró lány, az utcáról, pontosabban a sarokról, befészkeli magát egy álompali oldalán egy álomvillába Beverly Hills legfrankóbb részén. Hűha, ezt csinálja utánam valaki – mondtam magamnak. Mindent meg kellett tanulnom. A gazdagok viselkedését, szokásait, szófordulataikat. Magoltam szorgalmasan, mint egy kisdiák. A lecke fel volt adva, én pedig feleltem minden nap. És jól feleltem, kitűnőre. Tudja, hogy éltem? Mint egy királynő. A hercegemnek egy pillanatig sem kellett szégyenkeznie. Elfeledtem mindent, ami addig volt. Csak évekkel később döbbentem rá, hogy az ilyesféle társadalmi szakadékok fölé soha nem lehet erős hidat építeni. Még az igaz szerelem is kevés hozzá.

Most itt ülök magánál, évek óta nyugtatókon élek. Gyönyörű gyerekeim vannak, és minden másom is, amit egy ember csak kívánhat az élettől. Tudja, maga orvos, biztos van erre valami tudományos magyarázat, hogy mi történik akkor, amikor elmúlik a szerelem. Mert ugye ez törvény. Ez történik mindenkivel, velünk is. Itt maradt egymásnak két ember, egy finom úr és egy kivásárolt prosti, mert mit szépítsem doktor úr, az voltam, az vagyok. Sajnos ma is. Nincs semmi, ami megváltoztatja ezt. Aki egyszer eladta a testét, az a lelkét adta el, magának az ördögnek…

Szentesi Évi

• kékharisnya rúzs és tükör

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!