Aki külső kapcsolatok sikátoros mellékutcáiban jár, és ott keres fűszert, izgalmat, extrát, jelenlegi kiüresedett kapcsolatára, legtöbbször státuszát kétségbeesett, szájzáras harapással védelmezi.

Pedig ha valaki nem él boldog szerelemben, akkor két opció létezik csupán. Megmenteni, vagy elengedni. Ha nem megy, akkor nincs más út, mint feloldani a szájzárat, és belátni végre, a varázs százegyszer is eltört, el kell engedni, ami működésképtelen. A rendíthetetlennek hitt szerelemvár azonban hűtlenség, nélkül is szétrugdalható, megcsalás nélkül is elárulhatjuk egymást. Nem csak egy szerető dobhat pusztító atombombát a kapcsolatra. Észrevétlen, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkos lehet a tiszta kommunikáció hiánya, anyagi kérdések, a pénzhez való viszonyulás, a felőrlő stressz, vagy a szex prioritása.

Az egyoldalú, folytonos elvárások számos kapcsolatot nyírnak ki, megölik a spontaneitást, az őszinte, ösztönös mozdulatokat egymás felé, csak kritizálnak, felrónak, és meg akarnak változtatni. A fejekben megszületnek a „neked ilyennek, vagy olyannak kellene lenni” kezdetű elvárt érzések, és kimondott vagy kimondatlan gondolatok,  először csak apró szurka-piszkát döfködünk a másik ember szívébe, és próbáljuk elütni humorral. Aztán már a hétköznapok is így telnek, nincs megnyugvás, nincs egymásban feloldódás, nem lehetsz önmagad. Már nem gyönyörködünk egymás tökéletlenségében, és nem szeretjük a másikat csak úgy, önmagáért. Nem tanultuk meg, mi az a feltétel nélküliség.

Az elvárások szorongatnak, és örök, boldogtalan útkeresővé tesznek. Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, akkor nem érezheted úgy, hogy becsaptak, akkor az előre vizualizált ideális kép nem válik keserű csalódássá. A szeretetnek nincs feltétele, de a kapcsolatoknak van. Ezek azonban nem a másik lényén, egyéniségén buldózerrel pusztító elvárások. A szeretetkapcsolatok feltétele, hogy mindkét fél önként, önzetlenül, lepakolja a másik ember elé azokat az értékeket, melyek nélkül egyetlen emberi kapcsolat sem lehet működőképes: tisztelet, őszinteség, gondoskodás, lojalitás, együttérzés, figyelem, tapintatosság, a szeretet kimutatásának képessége.

Függővé tesszük magunkat. A „másik felem” kétségbeesett keresése életfeladattá válik, és a korábban erős, érzelmileg érett, önálló személyiségek hirtelen egyenrangú kapcsolatok helyett, csak támaszkodni, függeni képesek. Ők egyedül is képesek voltak egésszé válni, most miért teszik önmagukat kiszolgáltatottá, anyagilag, érzelmileg, szexuálisan? Függővé teszik önmagukat a másik szavaitól, tetteitől, véleményétől, és magatehetetlen bábuként teljesen ráutalódnak.

• elvárások féltékenység kapcsolatgyilkos múltbeli traumák párkapcsolat társfüggőség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!