Az embernek tudni kell kiállni magáért, képviselni a saját érdekeit. Merni nemet mondani és konfliktusba keveredni másokkal a saját önbecsülése érdekében.

Mert mindannyian egyenlők vagyunk, mindannyiunknak joga van élni az élet adományaival, elvenni azt, ami jár. Önmagával szemben pedig mindenkinek kötelessége, hogy ne “udvariaskodjon” állandóan, a jólneveltség és alázat mögé bújva ne ártson magának azzal, hogy mindig maga elé enged másokat a sorban…

Mielőtt bárki félreértené, nem az ego etetéséről beszélek, nem hatalmaskodásról, másokon való uralkodásról, önteltségről, vagy bármilyen más romboló érzés megéléséről, hanem önmagunk szeretetéről!

Ha tetszik, ha nem, az önbecsülés nem más, mint hogy mennyi jót engedünk meg magunknak. Sajnos a legtöbben szinte semmit.

Mindegy, hogy miért – persze alapvetően ezt tanuljuk otthon – úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk elég értékesek, elég fontosak ahhoz, hogy érdemesek legyünk azokra a dolgokra, amelyekre vágyunk, hogy nem érdemeljük meg, hogy az élet napos oldalán sétálhassunk. Inkább panaszkodunk, irigykedünk, utálkozunk, vagy sóvárogva nézünk másokat, amint mindabban a jóban fürödnek, amit mi is szívesen élveznénk, s aztán azzal a gondolattal éljük le az életünket, hogy nekünk ez nem sikerült.

• boldogság ego élet élet adományai életmesék önbecsülés önmagunk szeretete önteltség tanulás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!