Ilyen táskát ne vegyél!

Harmincnyolc voltam, kora ősz volt, minden nap futottam, lebarnulva, jó formában, napi pénzügyi gondokkal, egy darab kölköt egyedül nevelve. De ez a két utóbbi tényező nem látszik az ember lányán.

Isteni idő volt és én kora délután elindultam a kutyával sétálni. Szép kis lépcsős, gesztenyefás utcánkat alig hagytuk el, amikor észrevettem, hogy lassan gurul mellettem egy autó. Minden négykerekű hidegen hagy, ezért amikor megállt mellettem akkor láttam, hogy ez egy nagyon újnak tűnő Mercedes. "Èletemben nem láttam annyi pénzt" nagyságrendű összegbe kerülhet egy ilyen. Kiszállt belőle egy George Clooney és Robbie Williams mix, és a maga két méteres magasságát, majd minden fogát kitéve az én tekintetemnek közölte, hogy engem keres már mióta. Hú, tényleg? Engem? A turkálós farmer szoknyámban és a kínai O'Neill papucsomban, az Èrmelléki utcában? Olyan hihetetlen volt, hogy azonnal elhittem.

Azt mondta, hogy hetek óta figyel (ettől berezelhettem volna) és ilyen kisugárzású nőt régen látott. Azt a betyár életbe, ez a pasi akkor és ott az igazinak látszott. Tudta hol lakom, melyik házban. Ez feltűnhetett volna, mert én egy lépcsőkkel teli utca kellős közepén laktam és rajta pedig látszott, hogy talán pisilni ki mer szállni az autójából, de leginkább az típus, aki a hálószobában parkolna, ha meg tudná oldani. Mindenki elájult a sármjától a környezetemben. Még a férfiak is. Már láttuk mindannyian a csodás jövőmet.

Kedvenc helye a nappalinkban volt. Feltűnt, hogy nem mozdul egy tapodtat sem a fotelból. Sűrűn fájt a feje, ha nálunk volt és teljesen impotens "hangember" benyomását keltette. Pedig én voltam élete álma. Gondoltam gátlásos. Aztán egyszer, miután megivott egy üveg bort, megtört az ő szánalmas jege: kinyögte, hogy a szomszéd házban lakik a volt nője. Aki politikus. "Fasza!" Erre nagyon nem tudtam mást mondani. Ez a teremtés koronája kiszaszerolta, hogy az én lakásomból remekül rálát az excicamica kérójára. A nőnek temérdek diplomája, pìéjdzsdìje, meg mindene volt, és lovagolni is tudott. Aztaaa! Körvonalazásra került saját proli mivoltom. Ès ezen a szálon elindulva elindította a kis akcióját velem kapcsolatban az én (vagy a "mi") Gyulám/Gyulánk. Hiszen már egy utcát felölelt az Ő egyedülálló kapcsolati rendszere. Pontról pontra megtervezte a nyavalyás. A nővel - akit én látásból ismertem - azon balhéztak össze, hogy Gyulánk biz'a elunta a pártgyűlésekre járást. Pedig a hálóban a térképen már sok-sok helyszínt bejelöltek együtt. Kis gombostűk jelezték ezeket a felejthetetlen együttléteket. Gyula lehet, hogy azt is csak szerette volna, hogy dugjanak. Néhanapján. Legalább kampánycsendben. Mint kiderült a főhős szerelmi bánatában a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriáján dolgozta ki remek kis tervét irányomban. Ès részletesen elsírta Nekem, az egyedülálló anyának az Ő fütyije körül zajló rettenetes nagy drámát. Annyira szürreális volt, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Papírzsepit is kért, mert sírdogált is a drága. Néhány hónapig - tudtomon kívül - még partnere is voltam ennek a diplomás, sportos, pénzéhes, aberrált baromnak.

És amit a legjobban sajnálok: megengedtem, hogy a nagyanyám féle szűzpecsenyét amit vajban sütök és hagymáskrumplival tálalok, egy asztalnál zabálja az én mindenkinél fontosabb gyerekemmel. Mert az ebédlőasztalunktól remekül rálátott az exnője lakására. Na, erre a táskára varrjatok gombot csajok! Ezt a táskát ne vegyétek!

Lukszusnő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!