Hogyan működik az Ihlet?
Hogyan működik az Ihlet? Erre a kérdésre kerestem minap a választ. Megosztom most veletek mindazt, ami felsejlett előttem a témával összefüggésben.
Én akkor írok, amikor ihletem van. Akkor írok, amikor valami - egy gondolat, érzés - annyira összesűrűsödik bennem, megemeli a pulzusomat, hogy azt már nem tudom magamban tartani: önálló életre kel, kibuggyanak először csak a szavak a számból, majd látva az energiát, amely körbefonja azt, azt követően a betűk is a klaviatúrából - bomlanak ki szép rendben, egymás után.
Az Ihlet? Nekem egy késztetés, belső, jóleső kényszer. Nem tudok nem-írni. Azonban nem volt ez mindig így. Korlátoztak félelmek, külső elvárások.
Tegnap egy kedves ismerősömmel beszélgettem az Ihletről és arról, őt is mennyire gúzsba köti az, hogy nem meri kifejezni mindazt, ami benne növekszik a kritikától, elutasítástól való félelmében. Már tudom a választ minderre: Butaság! Tudjátok, hogy miért adta nekünk, embereknek Isten az Ihletet? Meggyőződésem, hogy az egyik szempont az volt, hogy játsszunk. Játsszunk. Örömtelien, elmerülve, Csíkszentmihályi Mihály-i flow-ban: egyszerűen csak játsszunk!
Ismeritek azt az arckifejezést, ahogyan néznek a gyerekek gyurmázás közben vagy amikor homokvárat építenek kinn, a tengerparton? Ezért az önfeledt arckifejezésért, érzésért kaptuk az Ihletet. Emlékszel rá, Te mikor néztél így, mikor érezted utoljára ezt a zsigeri bizsergést, elfúló lélegzetet, áramló örömet, miközben csináltál valamit? Tevékenykedtél, alkottál. - Egyszer.
Másodsorban - szerintem - azért kaptuk az Ihletet, hogy megoszthassuk másokkal mindazt, amit az ihletett pillanatainkban alkottunk. KAPCSOLÓDÁS. Együtt átélés. Az az érzés, hogy ,,Gyere és megmutatom Neked, milyen jó alkotni, írni, festeni, táncolni, gyöngyöt készíteni, ez az én Titkom. Talán kedvet kapsz Te is!"
Nem is tudod, hogy mekkora felelősség ÉLNI az Ihletettségeddel! Bátoríthatsz azzal valakit a környezetedből, akár névtelenül is: ,,Ha Béla / Timi / stb. neki mert állni, én is belekezdhetek végre a párnahímzésbe, agyagozásba ..."
Nem mehetek el egy akkora nagy falat mellett sem pedig akkor, amikor az Ihletről írok, mint a Szépség Ideája. Abszolútum. Világot rendező elv. A szépség kifejezése mindig és mindenben ... soha ki nem hunyó késztetés. Szükségünk van rá Nekünk, Embereknek is és szüksége van rá azt hiszem, Istennek is. Minden Alkotásunkban ott rejlik a Szépség; Benne van egy részünk – a szebbik részünk ... Ezt ne felejtsd!
Mindezek után azt szeretnéd mondani nekem, hogy nem ,,éri" meg dacolni a félelemmel, a kritikákkal és csak rajzolni, rajzolni ... csak írni, írni ...?
Olvastam egyszer valahol, hogy az Univerzum / Isten az Ihlet egy-egy magocskáját (morzsáját) egyszerre küldi el több, a világ különböző pontjain élő embernek is azért, hogy ha egy, vagy több közülük meg is retten ... legyen egy, aki biztosan megvalósítja azt. Aki mer dacolni a bensőjében és a külvilágban dúló negatív késztetésekkel és akinek a hittel öntözése, ráfordított idő-tápanyaggal való nevelése folytán a magocskából kifejlődik a virág. Isten elérte célját. Az Alkotás végbement.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez