Így termelődik az elégedetlen generáció

Nem egyformán éljük meg a gyermekkorunkat. A legtöbben elégedetlenül, boldogtalanul tekintünk vissza rá. Lehetett volna jobb, szeretet-teljesebb, vidámabb, kaphattunk volna több törődést, fontosabbak is lehettek volna otthon az igényeink, az álmaink. Támogathattak volna jobban, hihettek volna jobban bennünk, drukkolhattak, biztathattak volna jobban, lehettünk volna fontosabbak is. Elégedetlenek vagyunk, miközben legtöbbször mi magunk se vagyunk jobbak, tudatosabbak, s arról is gyakorta elfeledkezünk, hogy élni már önmagában is csodálatos dolog.

- Apa állandóan leráz – panaszkodik reggel iskolába menet a barátnőm kislánya. - Egész hétvégén otthon volt, és vasárnap lerázott. Inkább számítógépezett, olvasott és tévézett, ahelyett, hogy velem foglalkozott volna.

- Ma ez a problémád vele – reagál a barátnőm. Holnap más lesz. Mit szeretnél, holnapután milyen apa legyen? Mert rajtad múlik, hogy elégedett vagy vele, vagy sem. Mindketten a maximumot nyújtjuk neked, ez a legtöbb, amit adni tudunk, ilyenek vagyunk. Hogy te ezzel mit kezdesz, az már a te dolgod. De azt ne várd, hogy száz helyett százötven százalékot adjak, mert nem fogok. Ez olyan, mintha én azt mondanám neked, hogy nem elég, hogy kitűnő tanuló vagy, lehetnél karatebajnok is! Elvárhatnám tőled azt is, tekintve, hogy hetente háromszor elviszlek karateedzésre, ahelyett, hogy pénzt keresnék, vagy otthon pihennék, de nem teszem, megelégszem a száz százalékkal. Apádnak két szabadnapja van egy héten – folytatja – ebből az egyiket neked adja. Reggeltől estig azt csinált, amit te mondasz neki. Amikor játszani akarsz, játszik veled, amikor játszótéren akarsz labdázni, labdázik veled, délután moziba akarsz menni, hát elvisz. Egy héten egy szabadnap, amikor azt csinál, amit csak akar, amikor kedve szerint kikapcsolódik, azt hiszem ennyi neki is jár. És nehogy azt hidd, hogy mindenkinek ilyen apja van, bármennyire is elégedetlen vagy vele. Léteznek nála sokkal kevésbé gondoskodó apák is, akik semennyire sem foglalkoznak a gyerekükkel. És persze, ott az érem másik oldala is, amikor te döntesz úgy, hogy nem vagy ránk kíváncsi. Amikor te nem akarsz velünk tévézni, te nem akarsz részt venni a közös programokban. Az rendben van? – kérdeztem vissza.

- Nagyokat hallgatott, – mondja a barátnőm – aztán boldogan, elégedetten fogadta otthon az apját. Amikor meséltem az üzletben a történetet, mindenki felhördült már az elején. Rajtam kívül az összes nő megnyúzta volna a férjét a gyerek megnyilvánulása után.

- Így termelődik az elégedetlen generáció – fejeztem ki röviden a véleményemet, amikor vége lett a felháborodásnak. Így termelődnek azok az emberek, akik úgy fognak visszaemlékezni a gyerekkorukra, hogy nem törődtek velük, hogy nem kaptak eleget, és nem szerették őket. És akiknek soha fogalmuk sem lesz arról, hogy mennyi mindent kaptak.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!